Milyen volt a 2023-as év, azt hozta munkákban, amit év elején elképzeltetek?
Igen! Furcsa – nem tudom miért van ez, talán a széllel szemben való pisilés (lásd még kisdolgozás…) az oka? –, de jó évet képzeltünk, jó évként indult és Isten segedelmével örömteli jó évként zárjuk 2023-at. Sok izgalmas gondolatunk volt, sok érdekes feladat talált meg minket, sok szép tervet csináltunk, jó hangulatban, kiváló társakkal. Külön öröm számomra, hogy apám több munkánkban is benne volt hol emlékezőként, hol vázlatadóként, hol konzulensként, hol elismerő „simogató öreg Mesterként”. Több régi „szunnyadó” munkája éledt újjá (rekonstrukció, átalakítás, bővítés stb. formájában), mintha a Jóisten hívogatná még 91 éves korában is, hogy „gyere, örvendeztess meg újra, dolgozz még egy kicsit nekem Gyurka!”
Melyik volt az év legkedvesebb tervezési munkája? Mutassátok be az épületet!
Sok kisebb és nagyobb tervezési munkánk között nekem talán a Terézvárosban egy foghíjtelekre tervezett kicsi bölcsődebővítésünk, a „Ficánka bölcsőde” volt a kedvencem, annál is inkább mert, unokaöcsémmel, Vadász Balázzsal terveztük közösen, a statikus pedig feleségem, Dávid Ágnes volt. A feladat nehézsége és különlegessége abban állt, hogy egy belvárosi „L” alakú foghíjra kellett kevés pénzből egy olyan gyermekintézményt tervezni, amely kapcsolódik egy ’70-es években épült, szabadon álló, lapostetős téglaépülethez a tömbbelsőben, ugyanakkor pedig az utca felől úgy kell bezárjon egy foghíjat (magas eklektikus bérházak között), hogy egy megőrzendő évszázados platánfa védelme miatt ott tényleges épülettest nem lehet. A „nehezített pályán” végül született egy olyan késő modern kompozíció, amely stafétaként átveszi és továbbviszi a meglévő ház ritmusát és anyaghasználatát, majd védett zöld udvarok köré szervezi a belső gyermekvilágot, az utca felől pedig a platán köré rendezett kétszintes „kerengővel” zárja a térsort. Így a mi különleges foghíjbeépítésünk tulajdonképpen egy komponált térfalakkal körbevett park, ahol a kertet „ölelő” fedett-nyitott kerengő az utca felől homlokzatot és térfalat képez. A mi építészeti kompozíciónknak éppoly fontos eleme a megmentett ősplatán és az évszázados tűzfalak, mint maga a tervezett épületegyüttes. Talán most Balázzsal és Ágival sikerült úgy terveznünk mint az egyszeri parasztleánynak, aki „hozott is ajándékot Mátyás királynak, meg nem is…” – a mi házunk régi is meg új is, ház is meg kert is, meg platán is, kint is, meg bent is, nyitott és zárt is… Kicsit más mint a többi, kicsit „nőtt jellegű”, kicsit „megőrizve komponáló”, kicsit „fontolva haladó”. Szerettük csinálni, remélem ha megépül, a gyerekek és a városlakók is szeretni fogják…
Az idén megépült házaink közül szintén egy kicsike a kedvencem, egy szentendrei különleges kis családi ház – az „ÉK HÁZ” –, szintén Vadász Balázzsal közös munkánk.
És hogy még egy „családi” vonatkozású tervezéssel zárjam a sort: a legjobban várt és hamarosan induló munkánk az apám által 1976-ban tervezett Mohácsi Nemzeti Sírkert kompozíciójának a bővítése-befejezése a csata 500. évfordulójára. Ezt a gyönyörű munkát apám, Vadász György konzultációja mellett fia (Vadász Bence) és unkája (Vadász Balázs) fejezi be, így válik ez az évszázadokon átnyúló és felemelő nemzeti történelmi emlékezés generációkon átívelő személyes, családi alkotói történetté is egyben…
Hogy látjátok az építészek, az építőipar helyzetét 2023-ban?
A háború, a covid és az építőipari válság „megtette a hatását”, sok területen érezhető a visszaesés, de úgy érzem – mi mindig inkább „érzünk” mint „elemzünk” és/vagy „tudunk” –, rövidesen fellélegezhetünk, új feladatokon újult erővel vezethetjük le felgyülemlett alkotóenergiáinkat. Ha lesznek is „rossz napok”, azoktól pedig ne féljünk, azok arra jók, hogy félbehagyott gondolatainkat befejezzük, vágyott könyveinket elolvassuk, dédelgetett ötleteinket megrajzoljuk, gyerekeinket megsimogassuk, elhanyagolt barátainkkal megigyuk azt a régóta ígért és várt pohár bort…
Milyenek a 2024-es kilátások?
Én bizakodó vagyok, úgy érzem irodánk dolgozni fog 2024-ben. És azt is érzem, hogy jókedvűen és boldogan fogunk dolgozni. És remélem, hogy ez az egész építésztársadalmunkra igaz lesz, én mindenesetre azt kívánom építész barátainknak, hogy így legyen.
Mi volt a 2023-as év legjobb pillanata az építészetben, a legemlékezetesebb építészeti élményed? Melyik 2023-as épület nyerte el a tetszésed leginkább a világban?
Engedjétek meg, hogy mindkét példa hazai és személyes legyen.
A pillanat.
2023-ban számomra nagy öröm és megtiszteltetés volt, hogy két kiváló, nagy hatású és szívhez szóló építész mesteremnek, – az idén születésük 100. évfordulóját ünneplő Jánossy Györgynek és Farkasdy Zoltánnak – az MMA Építőművészeti Tagozatának segítségével és támogatásával én szervezhettem emlékkonferenciát a Vigadóban. Boldogság volt megidézni őket téren és időn át, látni őket régi filmeken, hallani a hangjukat, újraértelmezni rejtjeles üzeneteiket…
És a házak.
Az idén (ill. a közelmúltban) megépült házak közül van néhány személyes kedvencem: Getto Tamás és Sztranyák Gergely pécsi vásárcsarnoka végtelen puritánsága miatt tetszik, a budaörsi Latinovits Színház díszletraktára és műhelyháza (Dobos Botond Zsolt terve) nekem a vegytiszta Bauhaus legfinomabb hagyományait idézi, de Reisz Ádám tihanyi „nádas nyaralójának” kifordított extrém különleges világa is magával ragadó!
Van-e valamilyen hagyománya a karácsonyi készülődésnek a ti irodátokban?
Minden évben az irodánkban legkedvesebb barátainkkal, társtervezőinkkel és valaha volt kollégáinkkal ünnepeljük a karácsonyt. De a megváltoztathatatlan „fő hagyományunk”: apám karácsonyi szabadkézi rajza, amit évről évre elküldünk barátainknak és szeretteinknek, régen nyomtatva, papíron, levélben, bélyeggel, egy ideje szkennelve és digitálisan, de ugyanazzal a hittel és szeretettel…
Ha építészethez kapcsolódó karácsonyi ajándékkal kéne meglepned valakit, mi lenne az?
Az É1 című építészeti verses-rajzos könyvvel, amely közös művünk Miltényi Miklós építész barátommal és amely személyes és érzelmes válogatásunk a számunkra kedves és fontos építészekről, Ybl Miklóstól Kós Károlyon és Plesz Antalon át egészen Reimholz Péterig. (És aminek – nagy örömünkre – készül a folytatása É2 címen…)
Az interjút készítette Tutervai Mátyás.
Az „ék ház” fotóit Palkó György készítette.
