A tervezési program
A műemléket érintő komplex tervezési feladat 4 egymással szorosan összefüggő elemből tevődött össze:
» A barokk Simoga-ház (jelenlegi Csikász Galéria) udvarában található szintén barokk-kori melléképület (az 1985-ben épült bővítményével együtt történő) átalakítása, felújítása, hasznosítása, kulturális találkozóhely létrehozása kávézóval, kreatív alkotó- és kiállítóterekkel és bővítése egy kb. 70 fő befogadására alkalmas művészmozival.
» A Tűztorony környezetének (udvar és gyilokjáró) megújítása, a gyilokjáró szükséges felújítása kis rendezvénytér kialakításával.
» A korábban parkolóként használt Simoga-udvar megújítása.
» A melléképületből korabeli külső lépcsőn megközelíthető, legutóbb szabadtéri szórakozótérként használt egykori alsó függőkert kezelése, megújítása.
Előzetesen megfogalmazódott tervezői prekoncepciók
A tervezett funkció és helyszín adta lehetőségek vizsgálandók városszöveti vonatkozásban is. Lehetőség teremtődik a város kulturális szövetének átstrukturálására, a meglévő SZÍNHÁZ-HANGVILLA rövidke lineáris kereszttengely térbelivé alakítására. Az új kulturális együttes hangsúlyával létrejöhet egy SZÍNHÁZ-HANGVILLA-VÁRÉLMÉNYHELY háromszög, mely lefedi a belvárost magát is, jótékony kölcsönhatásban az Erzsébet-liget menti kulturális tengellyel. Az adottságok és lehetőségek kreatív integrálásával létrejöhet egy hely, amely egyszerre ad otthont a veszprémi kultúrának, a veszprémi ünnepnapoknak és a veszprémi hétköznapoknak. Ezek és az érsekségi felújítások keretében megnyíló udvarok és épületrészek révén megszűnhet az a szomorú állapot, hogy a várba felsétálók oda-vissza végiggyalogolva a Vár utcán igazi élmény (térélmény, bolyongás, itt-ott elidőzés) nélkül távoznak. („VISSZAADNI A VÁRAT A VESZPRÉMIEKNEK!”)
Mindez és az a tény, hogy az Európa kulturális fővárosa jelentette rang hosszú távon jótékonyan hathat a város identitására, felveti a létjogosultságát egy emblematikusan (mementóként) megjelenő építészeti gesztusnak a várban.
A tervezői szándék megvalósulása
Az épület funkcionális kialakításának és téri struktúrájának (a tömegalakítással egységben) alapvető kiindulási pontját adták a meglévő adottságok: az épületnek 3 különböző, nagyszerű adottságú udvar fókuszpontjában való elhelyezkedése; az alsó függőkertbe levezető (egykoron kültéri, kerti) barokk lépcső pozíciója; az optimálisan szerkezetében, és így funkciójában is megtartandó, 80-as években épült, jelenleg „sebhelyszerű” bővítmény vasbeton tömbje a pincébe vezető hangsúlyos lépcsővel; az egy intézményhez tartozó, jelenleg egymás mellett létező kulturális egységek egy izgalmasan összetett struktúrává szervezhetőségének lehetősége.
A három udvar mindegyike más karakterű az épülettel szerves egységet alkotva. A Simoga-udvar a megérkezés helye, igazi belsőudvar-hangulattal és -funkcióval, a térszervező elemként tervezetten ültetett koros Simoga-fával. Az alsó függőkert az elvonulás helye, parteres kialakítású díszkerttel és intim hangulatú szabadtéri rendezvényhellyel, többfunkciós acélpergolával.
A rekonstruált gyilokjáróval keretezett, várfalakkal övezett Tűztorony-udvar a nyüzsgés helye, a palánkvár végfalához mint színfalhoz vonzott szabadtéri színpaddal, zöldbe simuló (fesztivál esetén mobil lelátóval 5–600 fősre kiegészíthető, gyilokjáróval mint karzattal körülvett) nézőtérrel, mely a csoportos és magányos megpihenés, szemlélődés helyéül szolgál.
Az épület bejárata a Simoga-udvarhoz kapcsolódóan került pozicionálásra, szigorúan az alsó függőkertbe levezető barokk lépcső tengelyében, a palánkvárszerű tömeg nyúlványaként formált kaputorony által hangsúlyozva. A belépő az összetett funkciójú lépcsőtérbe lép, mely megidézve a barokk lépcső egykoron kültéri jellegét, a külső egyedi térburkolattal egyező burkolatot kapott. A lépcsőtérhez bővületszerűen közvetlen kapcsolódik a büfé-kávézó a hallként és kiállítótérként egyaránt funkcionáló szalonnal. A szalonból opcionális átjárást biztosít az északi barokk épületrészben kialakított rendezvény- és kiállítóterembe a nyitott lépcsős átjáró légterén átvezető „sóhajok hídja”. A büfé és a szalon terében, valamint a kiállítótérben a korábban lecsupaszított téglafalak és -boltozatok a tudományos dokumentáció szellemében műemléki strukturált vakolat-felületképzést kaptak, és a szalon terében az 50-es évekbeli barbár várfaláttörések helyén megmaradt falfülkék mint hasznosított bővületek (raktárak, mosogató) játékosan „nyíló” farácsozattal optikailag „megszüntetésre kerültek”.
A lépcsőtér a vertikális összekötés tere a meglévő 3-karú lépcsővel és az új, emeletre vezető derengő világítású, játékos geometriájú VIAPLANT (üveg közötti növényhártya) korláttal kísért lépcsővel.
A dongaboltozatos pince terében az egyben érzékelhetőség megtartása okán egy origami geometriájú, fabordázatos üvegfallal leválasztva került kialakításra az akadálymentesített átkötőfolyosó és a mobilfallal egybenyitható két projektterem a Művészetek Háza számára.
A gépészeti berendezések egy része a padlástérben, másik része pedig az előadóterem előtere fölötti lapostetőn kapott helyet, a tetőre is ráforduló homlokzati hártya pergolája alatt rejtőzködően.
A projekt keretében tevékenyen érintett főbb értékek, és azok kezelése
A tervezés és a megvalósítás során egyaránt törekedtünk a régmúltban és a közelmúltban létrejött értékek megőrzésére, a bennük rejlő lehetőségek jótékony kiaknázására. Minden eredeti szerkezetet és részletet igyekeztünk megőrizni.
A kivitelezést megelőző épületkutatás és régészeti feltárások eredményeként a veszprémi várral kapcsolatos egyes korábbi feltételezések megerősítést nyertek, illetve eddigi ismereteink gazdagodtak és pontosabbá váltak. Előkerültek, így dokumentálva és konzerválva lettek a középkori földsáncok (cölöpsoraik épen megmaradt lenyomataival). Előkerült a későbbi középkori kő várfal több szakasza, melyek megőrzéséhez szükségessé vált a tervek kis mértékű módosítása.
A nyugati várfalszakasz idegenül ható fugáinak eltávolítása és újrafugázása egyszerre biztosít korhű megjelenést és állagmegóvást a megmaradt középkori várfalnak.
Az eredeti (közelmúlt divatja szerint téglára csupaszított) barokk falak a Renti vakolatok révén állagmegóvásra és eredeti megjelenésükhöz igazodóan kerültek felújításra, szükség szerinti szigetelésekkel, szellőztetővakolatokkal. A barokk épület az eredeti megjelenést megidéző vakolt homlokzattal, eredeti párkánnyal, korcolt horganylemezfedéssel és a filigrán osztású hőszigetelt nyílászárókkal került rekonstruálásra. Szintén a történeti melléképülethez igazodik a falfülkék elé szerkesztett farácsozat és a szalon fakockaburkolata.
Az alapozás a közeli várfaláttörés révén dokumentálhatóvá vált annak szerkezete.
A várfaláttöréshez levezető egykori pincelépcső helyének feltárásakor előkerült a fagerenda-lépcsőfokok lenyomata a téglafalakban (a lépcső alatt megtartott eredeti kis boltozattal együtt). Ennek izgalmas élményt adó mementója lett a Simoga-lépcső (Simoga György versének cortenacél lépcsőfokokba „vésett” verssoraival), szabad átjárást biztosítva az udvarok között.
A korabeli térstruktúrákat, térérzeteket igyekeztünk megtartani, megidézni, érzékelhetővé tenni. Ennek szelleme formálta a bővítés tömegét. Ténylegesen udvar legyen a barokk Simoga-udvar. Akár intenzív vári életet is megidéző, kerttel kombinált udvar legyen a Tűztorony-udvar, pótolva legyen a nyomtalanul eltűnt klasszicista pavilonok térformáló szerepe. A korabeli barokk kertrendszer hangulatának megidézését szolgálja az egész együttest átszövő közlekedők labirintusa (kertek, udvarok, lépcsők, folyosók, teraszok, gyilokjárók…).
A legutóbbi idők értékeinek megőrzését példázza az új bejáratoknak a 3 körablakos rajzolata (az 1984-es bővítés fentmaradt részletmegoldása), valamint az új gyilokjáró kialakítása. A Tűztorony-udvar gyilokjárójának és lépcsőinek magas színvonalú rekonstrukciója készült az 1980-as évek első felében Pusztainé Schöner Ilona irányításával, a faszerkezet azonban az utóbbi időben életveszélyessé öregedett. Az új gyilokjáró ennek rekonstrukciójaként készült, csak a szükséges módosításokkal. (A kritikus, korhadásnak fokozottan kitett helyeken a fagerendák kiváltásával azonos geometriájú cortengerendákra.
A lépcsők geometriája módosult, szabványos meredekséget és kényelmes megközelítést, beléptetést biztosítva a Tűztoronyba az egyik oldalon, teret engedve a szabadtéri színpadnak a másikon. A lánckorlátok kiegészítéseként „láthatatlan” acélsodronyháló biztosítja a leesés elleni védelmet.)
Stáblista
Generáltervező: TAAT / Km07 Építész Műterem Kft.
Építészet és belsőépítészet: Nóbik Orsolya, Szilvási Attila
Építész munkatárs: Kiss Gábor János
Műemlékvédelmi szakértő: Rácz Miklós PhD
Épületszerkezetek: Kapovits Géza / ARTHESEUS Kft.
Tájépítészet: Balogh Péter István, Patka Zsuzsa Kincs, Major József / s73 kft.
Tartószerkezetek: Rezgő Erik / Rezgő Mérnöki Iroda
Épületgépészet: Lantos András, Varga Tamás / LANTERV kft.
Épületelektromosság: Berendi Péter
Tűzvédelem: Németh Krisztina
Közműtervező: Petrovai Péter
Konyhatechnológia: Kaszab Piroska
Generálkivitelező: Kuti és Fia Kft.
Fotók: Jaksa Bálint, Szabó Ágnes, Nóbik Orsolya, Szilvási Csaba, Glázer Attila, Kiss Gábor János, Toroczkai Csaba-VEB2023
