A barnamezők kapcsán több elképzelés él az emberek fejében. Vannak, akiknek tájseb, de vannak olyanok – és ezt sem szabad elfelejtenünk –, akiknek érzelmi kötődése van ezekhez a területekhez. Országos főépítészként a különböző szempontokat figyelembe véve úgy gondolok ezekre a területekre, mint amiket megtisztítva és fejlesztésre alkalmassá téve vissza kell illesztenünk a városszövetbe. A korábbi leginkább elhanyagoltabb területekből a legfejlettebb és leginkább fenntartható területek lehetnek. Az Építészeti Államtitkárság létrejötte óta ennek szellemében dolgozunk. Ezt tükrözi a tavaly év végén elfogadott, A magyar építészetről szóló törvény is, aminek köszönhetően ma már egyre több szó esik.
A barnamezők revitalizációja elsősorban az ipari, kereskedelmi, közlekedési, honvédelmi vagy településközponti célú felhasználást követően felhagyottá vált, legtöbbször szennyezett területek, épületek „visszafoglalása”. Mindez egy misszió is, hiszen a revitalizáció a törvény szándéka szerint közvetlenül védi a természeti környezetet.
Az elmúlt évtizedekben a települések növekedése, illetve a szabályozás elégtelen volta miatt Magyarország területének 10%-át (!) vonták be belterületnek, vagy egy másik, kifejezőbb nézőpontból fogalmazva, szakították ki a természetből. A törvény a lehető leghatározottabban véget akar vetni ennek a folyamatnak. Az új rendelkezés értelmében, ha például egy új, beépítésre szánt terület 5 km-es környezetében, az adott település közigazgatási területén belül az adott fejlesztés megvalósítására alkalmassá tehető barnamezős terület található, akkor az új beépítésre szánt terület csak kivételes, kiemelt közérdek esetében vonható be belterületként. Így a barnamezős fejlesztés két legyet üt egy csapásra; nemcsak életet visz a hanyatló épített környezetbe, hanem ezzel párhuzamosan ki is váltja újabb természeti vagy mezőgazdasági területek bevonását.
A halaszthatatlanul szükséges környezetvédelmi szempontok érvényesítése mellett plusz szempont, hogy a barnamezős kármentő, revitalizációs projektek a bennük használt környezeti, természetalapú, műszaki és építészeti megoldások, illetve a megcélzott közösségi funkciók miatt nagyon izgalmas kihívásokat hordoznak magukban, amelyek termékenyítően hatnak a szakmára és az építésgazdaságra. Elmondhatjuk, mára Magyarországon is konkrét formát ölt ez a törekvés, nézzünk néhány olyan megvalósult barnamezős projekteket, amelyek bizonyítékai ennek az érzékenyülésnek és felkészültségnek!
Az egyik leghíresebb barnamezős revitalizációs projekt kétségkívül a Budapest II. kerületében található Millenáris Park. A hathektáros park és kulturális központ az egykori Ganz Villamossági Művek gyártelepének helyén jött létre, mely Ganz Ábrahám 1844-ben alapított budai öntőműhelyéből nőtte ki magát hatalmas gyárkomplexummá. A gyárat a város idővel körbenőtte, a terület kiváló elhelyezkedése miatt felértékelődött, a gyár működése pedig az 1990-es évekre környezetvédelmi és egészségügyi aggályokat vetett fel. Így a gyártelep vidékre költözött, a helyén pedig 2000-ben megkezdődhetett a Millenáris Park kialakítása. A koncepció fontos része volt, hogy a megtartható ipari épületek színvonalas felújítással új, kulturális funkciót nyerjenek és kiállítási helyszínként, illetve rendezvénytérként szolgáljanak. Mindemellett természetesen a zöldítés is szempont volt, az így létrejövő park vízfelületének és többszintű – tehát fákból és cserjékből álló – növényzetének köszönhetően a környék mikroklímájára is nagy hatással van. 2020-ban a zöldterület tovább bővült a jellegzetes designernapelemeiről ismert Millenáris Széllkapu Park megnyitásával, így a látogatók már hatalmas területen élvezhetik a kortárs építészeti és designremekekbe helyezett kulturális programokat, a zárt soros beépítési városszövetben kialakított zöld oázist, valamint a színvonalas vendéglátóipari egységek nyújtotta szolgáltatásokat. E három funkció harmonikus együttélésének köszönhetően a Millenáris Park egy kifejezetten sikeres barnamezős rehabilitáció.
A barnamezős fejlesztéseknek más, szintén megfontolandó irányát követi a Budapest IX. kerületében, a Boráros tér közelében található Gizella-malom, melynek története a Millenáris Parkhoz hasonló. A XIX. második felében Budapesten, különösképpen Ferencvárosban nagy fejlődésnek indult a malomipar, sorra épültek a gőzmalmok a Duna-parti Boráros tér környékén, mely mind a vízellátás, mind a tér kereskedelemben és szállítmányozásban betöltött szerepe miatt kiváló helyszínnek bizonyult. Az 1870-es években emelt Gizella-malom az 1960-as évekig működött eredeti funkciója szerint, később évtizedekig egyszerűen raktárnak használták. 2000-ben azonban – a Millenáris Park építésével párhuzamosan – az ipari épületekhez mérten visszafogott, mégis jó arányú és esztétikus historizáló épületben rejlő lehetőségeket kihasználva megkezdődött a malom felújítása, melynek során elegáns loftlakásokat és -irodákat alakítottak ki. A projekt mégis példaértékűnek mondható, mivel az irodák és a lakások kialakítása egy ipari és városképi szempontból is jelentős műemlék megmentésével történt.
Természetesen nem csak Budapesten találunk jó példákat. A Gizella-malomhoz hasonló, ám annál még impozánsabb historizáló gyárépület áll Mohácson, mely a rehabilitációnak köszönhetően ma Selyemgyár Kulturális Negyed néven gazdagítja a város életét. Az 1905-ben emelt „Selyemfonóda” a Duna partján áll, jellegzetes tornyának és téglaarchitektúrájának köszönhetően megépülése óta a városkép fontos elemét képezi, ipari jellegénél fogva azonban soha nem volt része a belvárosi szövetnek, egészen 2021-ben történt átalakításáig. Az eredeti forma visszaállítását megcélzó helyreállítás során a kiváló elhelyezkedésű épület emeletén több száz fős rendezvények lebonyolítására alkalmas teret alakítottak ki, a földszinten pedig irodák és üzlethelyiségek vannak – melyek bérbeadásával biztosítható az épület fenntartása –, valamint egy szabadtéri színpadot is kialakítottak. A mohácsi Selyemgyár rehabilitációja ezáltal nemcsak a barnamezős beruházások jó példája, hanem a műemlék épületekben elhelyezhető, és ezáltal megmentésüket lehetővé tévő új funkcióké is.
Mint láthattuk, a barnamezős beruházások három lehetséges irányba, a zöldterület növelése, a lakó- és irodaépületek emelése, illetve a kulturális központok létesítése felé alakulnak. Mi Rákosrendező esetében arra törekszünk, hogy ez a három lehetséges irány egy területen belül jelenjen meg, ezáltal kialakítva egy vonzó városrészt, mely minden napszakban és minden évszakban él. A terület mérete alapján megoldható, hogy mind lakóépületek, mind irodák, mind kulturális terek és vendéglátóipari egységek helyet kapjanak, természetesen mindezt egy parkosított, zöld területen, mely a környező területek mikroklímáját is javítja, valamint felüdülési lehetőséget nyújt Budapest lakóinak.
A barnamezők kármentése, revitalizációja Magyarországon és mindenhol a világban szemléletváltást hoz magával, amely akkor válik teljessé, ha a szabályozási környezet megváltoztatása mellett gondoskodunk a gazdasági, információs keretrendszer átalakításáról. Ennek érdekében a törvény a barnamezők revitalizációját adómentességgel, illetve a barnamezős területek közhiteles nyilvántartásának elkészítésével támogatja. Két éven belül elkészül az első barnamezős kataszter Magyarországon, amivel megfordítjuk az eddigi kijelölési folyamatot. Nem a beruházónak kell kezdeményezni és lobbizni egy terület átminősítése érdekében, hanem szakmai alapon történik meg a kijelölés és az építtető pontosan tudja, hogy egy területen milyen adókedvezményekre számíthat. A törvény és a kataszter szándékunk szerint „helyzetbe hozza” a barnamezős beruházásokat, továbbá támogatja az ebben részt vevő gazdasági szereplőket, elősegíti az erre specializálódó vállalkozások létrejöttét, fejlődését.
Lánszki Regő
országos főépítész, építészeti államtitkár
Építési és Közlekedési Minisztérium