A kastélyok helyzete Magyarországon
A kulturális örökség egyes elemeinek fenntartható fejlesztéséről szóló 2024. évi XXXII. törvény (továbbiakban: törvény) célja a nemzeti örökségünk részét képező állami tulajdonban álló műemlék ingatlanok örökségvédelmi előírásoknak megfelelő működtetése, használata, felújítása, fejlesztése magánszereplők, önkormányzatok, egyházak, gazdasági társaságok bevonásával.
Magyarország építészeti öröksége a kastélyok és kúriák sokaságában testesül meg, amelyek az elmúlt évszázadok során nemcsak lakóhelyek, hanem a kulturális és gazdasági élet központjai is voltak. Ezek az épületek különleges szerepet játszottak a magyar történelemben, hiszen képet kaphatunk a kor elitjének kultúrájáról, falai között élt a magyar nemesség, sőt, gyakran a tudományos és a művészeti élet jelentős eseményeinek is helyszínei voltak.
Ezek az épületek azonban nemcsak a múlt dicsőségét hordozzák magukban, hanem a felelősségünket is, hogy a jelenben megőrizzük őket a jövő számára. Nem hagyhatjuk, hogy tovább pusztuljanak!
A magyarországi kastélyok és kúriák helyzete ugyanis az elmúlt évtizedekben jelentős mértékben és folyamatosan romlott. A mai Magyarország területén egykor működő mintegy 1500 kastély és kúria közül sok eltűnt vagy elbontásra került.
A szocializmus évtizedei különösen pusztító hatással voltak e kulturális örökségre, és ezek az időszakok természeti katasztrófához mérhető károkat okoztak a kastélyok és kúriák tekintetében.
Számos jelentős kastély teljesen elpusztult, mint például az érdi Szapáry-kastély, a rédei Esterházy-kastély vagy szinte teljesen megsemmisült, mint a Pollack Mihály által tervezett alcsútdobozi Habsburg-kastély.
A nem elbontott és pusztulásra ítélt épületek estében is méltatlan körülmények uralkodtak sok műemlékben. Példaként említhető a kunbaracsi Vörös kastély, amelyet a szocializmus idején traktor- és szerelőműhelyként használtak. Az európai szinten is kiemelkedő bajnai Sándor-Metternich-kastély – az „Ördöglovas” egykori rezidenciája – szociális lakásoknak adott otthont, majd később tsz-irodák és gépállomás is helyet kapott az épületben. A fenékpusztai Festetics-major és kiskastély a lenüzem, a kendergyár és a termelőszövetkezetek működési helyévé vált, míg a fertődi Esterházy-kastély, amely korábban Haydn alkotóműhelyéül szolgált, traktorok és gabonás zsákok raktárává alakult.
A rendszerváltoztatás után sem javult általánosságban a kastélyok állapota, mivel a források hiánya és a fenntartási kihívások miatt az épületek jelentős része tovább pusztult.
Sajnos jelenleg is számos rossz állapotú, építészetileg jelentős kastélyról tudunk, mint amilyen a somlószőlősi Zichy-kastély, a lovasberényi Cziráky-kastély, a mezőcsáti Dobozy-kastély vagy éppen az illésmajori Festetics-kastély.
Az elmúlt 13 évben ugyan a Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogram keretében állami és uniós támogatással több mint egy tucat kastélyt újítottak fel, azonban ezek hosszú távú fenntartása további jelentős forrásokat igényel, és folyamatos jelentős pénzügyi kiadást jelent a költségvetés számára. Nem fenntartható, hogy mindez csak állami „teher” legyen. Ráadásul további milliárdokat kellene még ezekre is rákölteni, és még nem beszélünk arról a több mint száz további, állami kézben lévő kastélyról, amelyeknek az állagmegóvása sem történt meg.
De még a felújított kastélyok fenntartása is hatalmas állami szerepvállalást igényel. Lássunk néhány konkrét példát ezek közül: a nádasdladányi Nádasdy-kastélynak 628 millió forint a működési költsége és 343 millió forint a bevétele, a bajnai Sándor-Metternich-kastélyegyüttes esetében 419 millió forint a működési költség és 122 millió forint a bevétel, míg a füzérradványi Károlyi-kastély esetében 877 millió forint működési költség mellett csak 189 millió forint bevétel társul.
Azt láthatjuk tehát, hogy az állam 45 éven át nem törekedett ezen építészeti értékek megőrzésére, majd a következő 30 évben bebizonyosodott, hogy önmagában nem képes azok fenntartható működtetésére.
Ezért elengedhetetlen, hogy olyan funkciókat találjunk ezeknek az épületeknek, amelyek hosszú távon biztosítják fennmaradásukat. Ehhez kulcsfontosságú a magántőke bevonása, valamint az egyházak, az önkormányzatok és a helyi közösségek aktív részvétele a megújulásban és a működtetésben. Azt várjuk, hogy ugyanaz a szellem, ami ezeket a kastélyokat létrehozta, most újra életet lehel beléjük.
A „kastélytörvény” részletei
A törvény alapján évente felmérésre kerül, hogy az állami tulajdonú ingatlan vagyonkezelője az ingatlanban megvalósuló állami feladatellátást szolgáló hasznosításra és üzemeltetésre is figyelemmel a műemlékvédelmi kötelezettségeit és a nemzeti vagyonnal való felelős gazdálkodás követelményeit a jogszabályi előírásoknak megfelelően teljesít-e, és az ingatlan fenntartása, hasznosítása, felújítása hatékonyabban megoldható-e a magánjogi jogalany bevonásával.
A 2024. augusztus 30-án megjelent pályázati felhívás értelmében első lépésben nyolc ingatlan esetében került sor pályázat kiírására:
> a bajnai Sándor-Metternich-kastélyra,
> a füzérradványi Károlyi-kastélyra,
> a nádasdladányi Nádasdy-kastélyra,
> a sümegi püspöki palotára,
> a szabadkígyósi Wenckheim-kastélyra,
> a tatai Esterházy-kastélyra,
> a dégi Festetics-kastélyra,
> valamint a majki kamalduli remeteségre és a hozzá kapcsolódó Esterházy-kastélyra.
A törvény mellékletében szereplő ingatlanok korábban a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény 2. számú mellékletében a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyonnak minősülő, műemléki védelem alatt álló építmények és építményegyüttesek részét képezték, amelyek vagy a NÖF Nonprofit Kft. vagyonkezelésében állnak, vagy az MNV Zrt. látja el a tulajdonosi joggyakorlói feladatokat az állam nevében.
A felhívásban szereplő helyszínek esetén a kiválasztási folyamat során fontos szempontként került előtérbe az adott ingatlannal kapcsolatban megvalósulásra váró beruházások értéke, a fenntartás költsége, de ugyanilyen mértékben volt prioritás a kihasználtság is. A kiválasztott 8 ingatlan esetében jelentős fejlesztések történtek az előző években az állam részéről, azonban a nagyfokú felújítások egyik esetben sem eredményeztek teljes körű, fenntartható beruházást.
Ahhoz, hogy a már befektetett állami források valóban eredményesen megtérüljenek, és mindenki számára hiteles, élményszerző turisztikai célponttá is váljanak, először ezeket a helyreállításokat szükséges befejezni. További érv ezen ingatlanok mellett, hogy bár a beruházások nem teljes körűek, a hosszú távú fejlesztéshez szükséges megalapozó műemlékvédelmi szempontok az elkészült tervek és szakanyagok miatt már biztosítottak a szakmailag biztos további fejlesztésekhez.
A törvény előírásai alapján a kérelmezőnek szakmai és üzleti tervet kell összeállítania, amelynek része egy 10 éves felújítási terv, valamint egy 30 éves fenntartási és üzemeltetési terv. A kérelmekről a kulturális örökség védelméért felelős miniszter tulajdonosi döntés formájában dönt. A miniszter mérlegeli, hogy a szakmai és üzleti terv alapján elérhető-e az ingatlan fenntartható fejlesztése és örökségvédelmi előírásoknak megfelelő védelme, továbbá a műemlékek a jövő nemzedékek számára való megőrzése.
A törvény szerinti 10 éves felújítási terv és a 30 éves fenntartási és üzemeltetési terv, valamint ezen tervek végrehajtása feletti miniszteri kontroll egyértelműen a kulturális értékek megóvásának garanciái. Emellett az átadott épületek esetében a törvény további szigorú feltételeket is meghatároz:
> Az ingatlan fenntartása és karbantartása: a tulajdonos köteles az ingatlant a jó gazda gondosságával üzemeltetni, a vonatkozó jogszabályok előírásainak megfelelően fenntartani. Ennek érdekében el kell végeznie a szükséges karbantartási munkákat az állagromlás megelőzése érdekében, és gondoskodnia kell a műemlékvédelmi előírások szerint végzett, az épület állapotának javulását célzó felújításokról.
> Építési, bontási és restaurációs tevékenységek engedélyezése: az ingatlan homlokzatát érintő módosításokat, valamint az alapozást vagy tartószerkezetet érintő építési, bontási vagy restaurációs munkálatokat kizárólag a Kötv. előírásai szerint és a miniszter előzetes, írásbeli engedélyének birtokában végezheti el a tulajdonos.
> Közgyűjtemény fenntartása: a tulajdonba adás időpontjában az ingatlanban működő közgyűjtemény látogathatóságát a Kultv. és annak végrehajtási rendeletei szerint biztosítani kell a továbbiakban is.
> Közgyűjtemény látogatása: az épületben található közgyűjteményt a nyilvánosság számára évente legalább 300 napon keresztül elérhetővé kell tenni, akár ingyenesen, akár térítés ellenében.
> Park és kert hozzáférhetősége: az ingatlanhoz tartozó parkot és kertet az év minden napján ingyenesen nyitva kell tartani naponta 10 és 19 óra között a nagyközönség számára.
> Emlékezet megőrzése: az ingatlan kulturális, történelmi vagy egyéb szempontból jelentős keletkezésének történetéről méltó módon meg kell emlékezni, például emléktábla elhelyezésével vagy más megfelelő formában.
> Támogatási kötelezettségek teljesítése: amennyiben az ingatlan támogatási jogviszonyból eredő kötelezettséggel terhelt, a tulajdonosnak maradéktalanul teljesítenie kell a jogosultsági, fenntartási és egyéb előírásokat.
> Éves beszámolási kötelezettség: a tulajdonosnak évente be kell számolnia az ingatlan hasznosításáról annak a szervezetnek, amely az ingatlant átadta.
Ezekkel a garanciákkal a törvény egyszerre biztosítja, hogy az új vagyonkezelő fenntartható funkciót találjon a műemléki épületeknek, azokat megfelelően felújítsa és működtesse és hogy az érdeklődők a kastély parkját és közgyűjteményét továbbra is megtekinthessék.
Mindez egy új modell kezdete. Ezzel látjuk biztosítottnak, hogy 2035-re a műemlékek, benne különösen a kastélyok, 90%-a felújításra kerülnek. Értéket védünk, a szabályokban partnerséget ajánlunk.
Lánszki Regő építészeti államtitkár,
Építészeti és Közlekedési Minisztérium