A szabadkígyósi Wenckheim-kastély felújítása kisebb-nagyobb megszakításokkal egy közel 10 évet felölelő sokszereplős közös munka eredménye, melyet tervezőként szerencsénk volt végigkísérni. Az elhúzódó tervezési fázisok ebben az esetben kivételesen inkább hasznára váltak a folyamatnak. A kivitelezést a leállások és az újraindulások következtében többkörös, részletes restaurátori kutatómunka, alapos koncepcióalkotás előzhette meg, amely utólag végiggondolva nagyon sokat jelentett a végeredmény szempontjából.
Lehetőséget kaptunk arra, hogy az apró részletekbe menőleg megismerjük a házat. A restaurátorokkal és a kutatókkal eltöltött idő alatt teljes mélységében kirajzolódott az Ybl által ránk hagyott tünedezőben lévő részletgazdagság, finom elegancia, amely a házat jellemzi. A faburkolatok és a nyílászárók kialakításához hasonlót a korból Budapesten, vagy inkább csak Bécsben találni. Az ablakok, ajtók mérete, törékeny eleganciája a mai napig lenyűgöző. A nyugat-európai, részben angol mintára készült belsőépítészeti kialakítás kiemelkedő helyet foglal el a magyarországi kastélyépítészetben.
Tervezőként különösen izgalmas, hogy még ebben a jellemzően egyperiódusúnak tűnő épületben is legalább 3–4 korszakot tudtunk megkülönböztetni, amelyek mindegyike fontos a történetben és egésznek tekinthető. Mivel az eredeti, Ybl-kori állapot volt a legkevésbé töredékes, így a kutatókkal közös döntés szerint hierarchiát állítottunk fel, és ezután az építéskori állapotot tekintettük a történet gerincének, a későbbi változtatásokat, átalakításokat, kisebb beavatkozásokat részben bemutatandóként, az építéstörténet mellékszálaiként kezeltük. Ez a korszak egyben a legjobban dokumentált fényképekkel, leírásokkal, és ebből az időszakból – az építtető házaspár idejéből – maradt ránk a kastély vendégkönyve is, így még erősebben tudtunk a cselekményhez kapcsolódni.
Rendkívül izgalmas kaland volt megfejteni, felfejteni, megtisztogatni a nagy előd nyomait és rákapcsolódni, belehelyezkedni az építészeti gondolkodásába. Különös érzés, hogy mennyire hasonlóan gondolkodunk ma is, az építész agy sok szempontból mennyire független az időtől. Sosem tévesztettük szem elől a legfőbb karakterjegyeket, mint a monolitikus, kőszerű megjelenés, a történeti kerttel kialakított szoros és intenzív kapcsolat, vagy a belső helyiségek aprólékos hierarchiája. Kívülről befelé haladva fokozatosan alakul át, finomodik a külső belsővé, válnak az építészeti, masszív elemek egyre finomabb, puhább, végül teljesen intim bensőséges világgá, a monokróm megjelenés színes összképpé. Mindez kívül-belül az Yblre oly jellemző könnyedséggel társul.
Rendkívüli mértékben foglalkoztatott minket az igaziság kérdése. Minden, ami ránk maradt eredetiben és volt rá lehetőség, azt megtartottuk. Csak a valóban menthetetlen dolgokat áldoztuk fel és másoltuk le. Meghagytuk a patinát, a kopást, a sérüléseket, a nem tökéletesen működő részleteket. Ez sokszor nem volt egyértelmű, mert a szokás nagyúr azt képviselte, hogy ami öreg és elkopott, azt dobjuk ki és csináljunk újat, mert az szebb, jobb, hibátlanabb. A megtartás sokszor bonyolultabb, lassabb, élőmunka-igényesebb megoldásokat szült, de így lett a végeredmény számunkra nagyobbrészt hiteles és igazi. Nagyon fontos a feltétel nélküli elfogadása a valóságban megtalált rejtőző információknak, még akkor is, ha furcsa, nem azt vártuk volna, vagy mai szemmel meglepő. Ennek a megmutatása is segíti a klisékből kiszakadó belehelyezkedést, rácsodálkozást. A színek például sok esetben okoztak számunkra is meglepetést. A grófi dolgozó zöldjeit hitetlenkedve nézte minden résztvevő, de az elkészült enteriőrben tökéletes lett az összhang, még úgy is, hogy a mennyezet restaurálására most nem volt mód. Illetve a sok-sok nagyon közeli melegszürke árnyalat harmóniája sem működne, ha leegyszerűsítettük volna a kiválasztásnál.
A feltárások során nyilvánvalóvá vált, hogy az első látásra jól kinéző szerkezetek felett sok helyen sajnos eljárt az idő. A tető elemeit, a külső lépcsőket, a teraszokat gyakorlatilag darabjaira kellett szedni, amit lehetett, azt megtartottuk, csak a véglegesen károsodott elemeket cseréltük, majd az eredeti állapotnak megfelelően minden visszakerült a helyére, mintha mi sem történt volna. Eközben azért sok mindent meg kellett feleltetni a mai építési követelményeknek, elvárásoknak – mint például a ház vízszigetelése, fűtése, vagy a teraszok vízelvezetése – úgy, hogy a beavatkozás szinte láthatatlan maradjon. Sokszor visszatérő kérdés, hogy hol van a történeti hitelesség és a mai kor elvárásainak való megfelelés határa. Mindig vannak veszteségek és fájó pontok, amelyeket érdemes lenne általánosan, jogszabályi szinten is újragondolni.
Bármennyire is nagy arányban találtuk meg Ybl gondolatainak és koncepciójának a bizonyítékait, 140–145 év nem múlik el nyomtalanul. Sok ponton elvesztek vagy – például új igények esetén – sosem voltak információk. Ezekben az esetekben kétféle módon viselkedtünk.
Ahol a hiányzó elem az épület más részeiből vagy analógiákból kikövetkeztethető volt és fontos volt, hogy az eredeti építészeti képet, gondolatot ne zavarjuk meg, ott teljes egészében belesimultunk a közegbe. Ilyen volt például a tető vagy a homlokzati kovácsoltvasak színének kérdése és a belső falfelületek, tapéták kiválasztásának folyamata.
Ahol semmilyen információnk nem volt, vagy egy új funkció követelt kiegészítéseket, beavatkozásokat, ott egyértelműen kortárs megoldásokat alkalmaztunk, szándékosan illeszkedve, alátámasztva az épület eredeti koncepcióját, anyaghasználatát, formai játékait. A belső installációk, épített burkolatok, berendezések ilyenek, illetve a mobil bútorzat.
A hiányzó vagy az új funkcióból adódó kiegészítések a történeti értékek szellemi folytatásai, segítenek kapcsolatot teremteni, másrészt a kortárs értékekre a folytonosságra is felhívják a figyelmet. Az új elemek, mint a kávézó pultja például a szomszédos míves faburkolatok mai átiratai. Az új lépcsőtér és a liftelőtér burkolata elvont kőszerű felület, hangulatában az előcsarnok kiegészítője. Egyensúly a restaurált, visszaállított elemek és a kortárs narráció között, mindkettőre szükség van.
A kastély eredeti berendezése elveszett. Egyedül a kápolna bútorzata maradt ránk, minden más, amit látunk, az fikció, pillanatot rögzítő fotók alapján létrehozott illúzió. A kurátorral és a kutatókkal egyeztetve született a közös döntés, hogy a fotókkal dokumentált nagyszalon berendezése a századfordulón láthatónak megfelelően kerül helyreállításra, és ettől a centrumtól távolodva egyre inkább erősödik az installatív jelleg, csökken a korhű berendezések aránya. A koncepció szerint asztalok, szekreterek, szekrények, festőállványok, ládák és társaik átiratai kerültek az enteriőrökbe, mintha valóban berendezési tárgyak lennének. Ezek a réz- és tölgyfa anyagú, keretbe foglalt, mindenütt más-más arányban megjelenő, beleolvadva eltűnő, majd egyre dominánsabbá váló elemek orvosolják mindenütt az információhiányt, reflektálnak a környezetre, interakcióba kerülnek vele és az egykori lakók történeteivel töltik fel a vizuális vakfoltokat.
Az antik bútorok és a fotók alapján újragyártott replikabútorzat mellett történeti logikát mutató, kortárs típusokat terveztünk be. A valamikori télikert maradványain kialakított terasz bútorzata az öntöttvas kerti székek világát eleveníti fel, játékos színeivel az egykori belsőt idézi. A kávézó kisfoteljei a színes kárpitozott felületükkel tökéletesen érzékeltetik a századfordulós szalonok bútorzatának puhaságát, színességét, tarkaságát. A rekonstruált nagyszalonban szabad helyet foglalni, szó szerint bele lehet ülni a történetbe.
Bármilyen alapos előkészítő munka születik, a felújítás kezdetén végzett bontások mindig tartogatnak meglepetést, újabb jelenségek kerülnek elő, ezek kérdéseket generálnak és a válaszkeresés a résztvevők közös feladata. Ezért is tartjuk kiemelten fontosnak a fokozott kutatói és tervezői jelenlétet. Nemcsak az előkerülő jelenségek dokumentálása, de a megőrzés biztosítása, a megoldáskeresésben való részvétel is elengedhetetlen.
Generáltervező: Konkrét Stúdió
a cikk szerzői: Balogh Csaba, Deigner Ágnes
„A szabadkígyósi Wenckheim-kastély turisztikai célú fejlesztése” elnevezésű projektben részt vettek:
Projektgazda: Miniszterelnökség, Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogram – Virág Zsolt miniszteri biztos, NÖF Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft. – Glázer Tamás ügyvezető igazgató
Közreműködő szervezet: Pénzügyminisztérium, Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program Irányító Hatósága
Kutatások
Építéstörténeti kutatás, falkutatás: Virág Zsolt, Bulbuk Zsuzsanna, Ulreich Beáta, F. Dóczi Erika, Csukai Márta, Kovács Klára, Velladics Márta
Régészet: Nádai Zsófia, Fullár Zoltán, Koppány András
Kerttörténeti kutatás: Bechtold Ágnes, Németh Zita
Restaurátori kutatás
Farestaurátori kutatás: Bottyán Anikó, Bölöni Melinda
Fémrestaurátori kutatás: Kovács László (†), Papp János
Festőrestaurátori kutatás: Kemény Marianne
Kőrestaurátori kutatás: Sütő József
Szakértői felügyelet: Velladics Márta, M. Nagy Éva, Tarbay Anna Mária, Bíró László
Tervezők
Generál tervezés: Konkrét Stúdió Kft.
Építész és belsőépítész tervezők: Balogh Csaba,Deigner Ágnes, Sirokai Levente, Sónicz Péter
Építész és belsőépítész munkatársak: Pádár Soma, Pongor Soma, Radovics Judit, Toronyi Dávid, Vértesy Ági
Tájépítészet: Herczeg Ágnes (Pagony Táj- és Kertépítész Iroda Kft.)
Tartószerkezetek: V. Nagy Zoltán (Lapidárium Mérnöki Kft.)
Épületgépészeti tervező: Lucz Attila (Hvarc Mérnöki Iroda Kft.)
Épületszerkezeti tervező: Nagy Károly (Épszerkinfo Kft.)
Épületvillamossági tervező: Balázs Judit (Artvill Kft.)
Közműtervező: Mult József (Mult és Fia Kft.)
Úttervező: Grosz Krisztina (Fejér Európa Kft.)
Tűzvédelem: Decsi György (Fireeng Kft.)
Vízgépészet: Rudó Endre (Rudó Stúdió Bt.)
Konyhatechnológia: Harangi Katalin (Artakim Kft.)
Épületfelmérés: Garbaisz László (Magyar-Német Mérnöki Iroda Kft.)
Talajmechanika: Lipowsky Rudolf (Lipowsky Mérnöki Iroda Bt.)
Faanyagvédelem: Király Béla, Bánky László (Pannon-Protect Kft.)
Környezetvédelmi szakmérnök: Kiss Leizer Géza (Enviworld Kft.)
Rehabilitációs környezettervező szakmérnök: Kissné dr. Springer Mercedes (Domi-Dór Kft.)
Felvonók: Benka Csaba (Lifttechnika Kft.)
Projektmenedzsment (NÖF Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft.)
Vezető projektmenedzser: Nagy Levente
Projektmenedzser: Kincses Zoltán, Pozsgai András
Projektvégrehajtásért felelős igazgató: Borsody Kinga
Projektvégrehajtásért felelős főosztályvezető: Vágó Margit
Projektvégrehajtásért felelős osztályvezető: Hubert Tamás
Műszaki menedzser: Félegyházi-Török Ildikó, Dénes Sándor, Emődi Tímea
Pénzügy: Kétegyházi Éva, Izsó Petra
Létesítményvezető: Pap Mária
Projektasszisztencia: Molnár Andrea, Halász Krisztina, Zsille Éva, Szalay Károly
Műszaki és tudományos előkészítésért felelős főosztályvezető: Szabadics Anita
Műszaki előkészítésért felelős osztályvezető: Wittinger Zoltán
Építész szakértő: Csikai Barna,Bubelényi-Kóródy Anna, Lénárd Márton, Garaguly Kinga
Tájépítész szakértő: Bechtold Ágnes, Németh Zita
Műemlék kutatási szakértő: Velladics Márta
Műtárgybeszerzés: Fehér Nóra
Műtárgykölcsönzés: Palástiné Simonffy Krisztina, D. Barabás Mária, Bán-Szabados Katalin, Illy-Frankó Mónika, Prohászka Ildikó, Böhm Martin, Fitos Gábor, Sárossy Péter
Műtárgy restaurálás felügyelete: Tuzson Eszter, Sztojanovits Márton
Turisztika (NÖF Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft.)
Turisztikai menedzser: Mészáros Georgina, Halassy Emőke, Czunyi Tímea
Turisztikai osztályvezető: Balázs-Bécsi Krisztina, Ginovszky-Bodnár Dorottya
Marketing (NÖF Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft.)
Marketing és Turisztikai Igazgató: Sztojanovits Kristóf
Projekt marketing: Kobulej Angéla, Köckné Nagy Viktória, Bali Zsuzsanna,Huszár Tímea, Musztrai Tímea,Kozma Fáni, Szekeres Veronika, Sófalvi Petra, Woth Zsófia
Restaurátorok
Fa: Somos Tamás
Fém: Páhi Attila
Falkép: Csanda Jenő
Kő: Rákos Péter
Szilikát: Molnár Gabriella
Restaurálás szakértői felügyelete: Bottyán Anikó, Tarbay Anna Mária, Bíró László (Várkapitányság Nonprofit Zrt.)
Építési kivitelezés
Generálkivitelező: Modinvest Kft.
Ügyvezető: Németh Miklós
Projektvezető: Pócsik Dávid
Felelős műszaki vezető: Dóka István József
Építésvezető: Lengyel Szilárd, Szűcs Bence
Műemlék-felügyelő: Király János (Békés Megyei Kormányhivatal)
Kiegészítő geodézia: Szökrön Péter (MÉM-MDK)
Műszaki ellenőr: Kató András, Medovarszki János, Biró Zsolt, Pesti Levente, Vígh János (Metróber Kft.)
Közbeszerzési szakértő: Hajdu Zoltán (Hajdu Ügyvédi iroda)
Kiállításrendezés
Kurátor: Tóth G. Péter
Múzeumpedagógiai szakértő: Pálfi Csilla
Műtárgy szakértő: Offenbächer Ferenc, Kalmár Ervin
Installáció tervezés: Konkrét Stúdió Kft., Föld-Nyelv Bt.
Kiállítási arculat, egyedi művészi grafika: Alterego II Kft.
Kiállítás kivitelezésének fővállalkozója: Modinvest Kft.
Installációs bútorok: Effective Group Zrt., Megaplex Kft.
Szoftverfejlesztés: Borg Informatika Kft.
Hardver: Effective Group Zrt.
Filmkészítés: Cinematic Studio Kft.
Dramaturg: Gyulay Eszter
Színészek: Kőszegi Mari, Tóth János Gergely, Kecskés Karina, Molnár Csaba, Hay Anna, Fodor Annamária, Gados Béla, Szűcs Bea
Jelmez, kellék, díszletezés: Bánki Hajnal, Pirityi Emese, Tóth Kelemen, Nagy Árpád
Fordítás: Alterego II Kft.
Kávézó: CPM Mobilier Kft.
Műtárgy restaurátorok
Bútorok: Győri Mihály, Fabók Balázs
Festmények: Jébert Katalin, Bendel Judit
Tárgyak: Petrovszki Zoltán
Csillárok: Szalóczi Gábor, Nagy Lea
Rekonstrukciók
Bútorok: Primus Lectus Kft., Bodó-Lukács Attila
Falikarok: Szalóczi Gábor
Optikai eszközök: Laczkó Péter
Együttműködő partnerek
Békés Megyei Kormányhivatal – Takács Árpád kormánymegbízott, Várkapitányság Nonprofit Zrt., Magyar Építészeti Múzeum – Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ, Magyar Nemzeti Levéltár, Budapest Főváros Levéltára, Békés Megyei Levéltár, Békés Megyei Könyvtár, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Munkácsy Mihály Múzeum, Erkel Ferenc Kulturális Központ és Múzeum Nonprofit Kft., Verseghy Ferenc Könyvtár és Közművelődési Intézmény, Nádasdy Ferenc Múzeum, Művelődési Központ és Könyvtár, Nádi Boldogasszony Plébánia, Szeged-Csanádi Egyházmegyei Múzeum és Kincstár
Műtárgyfelajánlások:
Dobó Tibor, Cs. Tóth Zoltán, Kopcsányi Veronika, Hanek Gábor
Külön köszönet a kiállítás létrejöttében nyújtott segítségért a Wenckheim családnak, Wenckheim Karinnak és Wenckheim Frédéricnek
