Az idézett címmel, mintegy negyed százada írta meg egyik könyvem ismertetőjét Darnyik Sándor Ybl-díjas építész (építész közlöny 84. szám 1999. február), aki sokat foglalkozott azzal, hogy városrendezést és az építészeti tervezést integrálja, vagy legalább közelebb hozza egymáshoz. Azóta sokat változott a világunk, de talán éppen az önkormányzati főépítész vált azzá, akinek a településtervezést és az építészeti tervezést ötvöznie kell.
Napjainkra a településfejlesztés egy széleskörű együttműködést, összefogást, hosszú időt és nagy türelmet igénylő tevékenységgé vált. A főépítész legfontosabb helyi társadalmi partnere a polgármester lett. Szakmai partnerei közé pedig a településtervezők és építész tervezők mellett, a befektetők, ingatlanfejlesztők, építtetők és a kivitelezők léptek. Széleskörű összefogás nélkül a legzseniálisabb főépítész is tehetetlen egy közös cél elérése érdekében. Ehhez rendkívül intenzív párbeszédre van szükség minden érintettel, minden településen.
Főépítészek közül sokan megtapasztaltuk munkánk egyik sajátosságát, hogy a pozitív településfejlesztési eredmények elsősorban a polgármester és a képviselő-testület sikerei. A településfejlesztés negatívuma pedig gyakran a főépítész kudarca, aki sokszor egyedül „viszi el a balhét”. Ezzel meg kell tanulnunk együtt élni.
Főépítészi tevékenységem során megismerhettem fővárosi kerület, megyei jogú város, kisváros és község életét is. Megtapasztaltam, hogy mik a különbözőségek és a hasonlóságok a nagyon eltérő adottságú településeken végzett munkában. Óriási különbség van a „főépítészkedésben” a robbanásszerűen növekedő, fejlődő települések és a stagnáló vagy csökkenő népességű települések között is.
Ráadásul, nagyon eltérő településfejlesztési szokások vannak a különböző településeken. Még egymás mellett lévő, gyakorlatilag összeépült települések között is egészen más helyi településépítészeti hagyományok, szokások alakultak ki. Ez az eltérő helyi építészeti kultúra jól megfigyelhető például a két szomszédos településen is, Érden és Budafok-Tétény Budapest XXII. kerületében. Jól érezhető a különbözőség például Bács-Kiskun vármegyei települések helyi szokásai és a Budapesti Agglomerációban lévők között is.
A magyar építészetről szóló törvény és a hozzá kapcsolódó építésügyi jogszabályok hatálybalépése új helyzetet teremtett a főépítészi munkában. Kötelezővé vált a településeken főépítész foglalkoztatása. Megalakult a Magyar Építész Kamara Főépítészi Tagozata. Ezzel a szakmánk is intézményesült. Ennek előnye lehet, hogy a főépítészek presztízsét, tekintélyét javítani, munkájukat segíteni lehet.
Álláspontom szerint, az önkormányzati főépítésznek alapvetően két eszköze van szándékai érvényesítésére.
Az egyik a jogszabályokban foglalt előírások szakszerű alkalmazása. A településképi véleményezés és a kötelezés. Ehhez elkerülhetetlen egy korszerű, szakmailag megalapozott településterv elkészítése, amely még napjainkban is hiányzik sok településen. A tudatos településfejlesztést segítheti, jelentősen befolyásolhatja a településtevvel összehangolt helyi adópolitika és a tervszerű önkormányzati ingatlangazdálkodás. Ezekkel a lehetőségekkel még nagyon kevés önkormányzat él hazánkban. Pedig a rendelkezésre álló eszközök együttes alkalmazása hozhatna leggyorsabban eredményt.
Azonban az is jól látható, hogy pusztán jogi, adminisztrációs eszközökkel nem minden esetben lehet a célt elérni. Gyakran, hosszan elhúzódó jogvitákba torkoll és eredménytelenül zárul az adott ügy.
A másik a meggyőzés eszköze, amely egy sokkal összetettebb tevékenységet jelent. Településfejlesztési kérdésekben a helyi társadalom szemléletének javítása részben a településpolitika körébe tarozik. A kialakult helyi építészeti kultúrának, szokásoknak, építtetői mentalitásnak a megváltoztatása rendkívül fáradságos, hosszú folyamat. Lényege talán abban foglalható össze, hogy meg kell győzni az építkezni szándékozókat, hogy a település jövője érdekében, a környezeti sajátosságokat, a hely és a kor szellemét jobban figyelembe vevő, legalább egy picit jobb építészeti megoldást válasszanak a beruházásuk megvalósításához, mint amit első elhatározásuk alapján gondoltak.
Úgy gondolom, hogy mindkét eszköz következetes, együttes alkalmazása az, ami valódi eredményeket hozhat. A városépítészet nagyon széles eszköztárában a legtöbb esetben van lehetőség arra, hogy találjunk valami építészeti sajátosságot, amivel egy-egy beruházás színfoltja lehet a környezetének.
Nagy kérdés, hogy minden épületnek magas színvonalú építészeti alkotásnak kell-e lenni, vagy bizonyos esetekben egy jó minőségű építőipari termék is elegendő.
Véleményem szerint, minden településen, több helyen is szükség van a valódi építészeti alkotásokra, amelyek nem csak élménykeltő alkotásként jelennek meg, hanem mintát adnak a jövő építtetői számára és a helyi lakosság identitását is erősítik a saját településük iránt.
A Főépítészi Tagozat konkrét feladatának tekintem – a főépítészek érdekképviselete mellett – a munkánk hétköznapi, aktuális problémáinak egyeztetését. Sokkal többet kellene foglalkozni a várható napi ügyek nehézségeinek megvitatásával, mert az önkormányzati főépítész tudja a saját településén tolmácsolni a polgármesternek, képviselő-testületnek és az építtetőknek a konkrét ügyek megoldására irányuló szalmai választ.
A Főépítészi Tagozatban a 2024. szeptemberi megalakulás óta intenzív munka folyik. Ezek közül kiemelhető a MÉK etikai szabályzat legsürgősebb előírásainak módosítására vonatkozó javaslat csomagunk, amely már beépült a szabályzatba. Tovább folytatódik a munka egy főépítészi etikai kódex előkészítésére. Továbbképző rendezvényeket tartottunk és szervezünk az Országos Főépítész Kollégiummal (OFK) együttműködve. A főépítészi fórumokon az OFK előadói által prezentált jó példák mellett igyekszünk beszélni a főépítészeket érintő problémákról, például szakmai jogértelmezési kérdésekről. A főépítészek munkáját meghatározó jogszabályok módosítására vonatkozó javaslatokat dolgozunk ki, szintén az OFK-val egyeztetve.
Próbáljuk elősegíteni az építésügyi jogszabályokban meghatározott célt, hogy minden településen legyen tényleges szakmai munkát végző főépítész.
A MÉK Főépítészi Nyilvántartási rendszerében (FÉNY) nyomon lehet követni a települések főépítészi foglalkoztatását. Az adatokból örömmel olvasható ki, hogy a főépítészek és a főépítészt foglalkoztató települések száma is jelentősen növekedett az elmúlt hónapokban. Azonban meglepetéssel látom, hogy vannak olyan önkormányzati főépítészek, akik több mint 50 településen látnak el főépítészi feladatot. A listából kiolvasható az is, hogy a főépítészi feladatok ellátásával felvállalt települések egymástól távol, 5 különböző vármegyében helyezkednek el. A feladatellátásnak ez a módja– szerintem – lényegében kiüresíti a főépítészi munkát. Biztos vagyok abban a jogszabályokban meghatározott főépítészi munka a településeken rendszeres személyes részvétel nélkül nem látható el megfelelő szakmai színvonalon. Öt vármegyében lévő több mint 50 települést egy hónap alatt fizikai képtelenség úgy végigjárni, hogy ott érdemi munkát lehessen végezni. Ennek a kérdésnek a rendezésére sürgős jogszabály módosításra lenne szükség.
A tervtanácsok működtetése főként a nagyobb népességű településeket és a járási székhelyeket érinti. A tervtanácsok működésének szabályozása is jelentősen megváltozott. Látva néhány tervtanács működését úgy gondolom, hogy a 2001. év elején, a tervtanácsokról írt, az építészfórumon megjelent, mai szemmel nézve kissé kritikus cikkem egy része még ma is aktuális. Kortörténeti dokumentumként vagy emlékként is javaslom elolvasni: https://epiteszforum.hu/tervtanacstalansag-avagy-mindenki-maskent-csinalja
Álláspontom szerint, a főépítészi munkát érintő problémák ellenére az új építésügyi szabályozás nagyon jó irányba tereli a szakmát. A korábbi előírásoknál sokkal jobb kereteket biztosít egy hatékonyabb, színvonalasabb munkavégzéshez. Nagyon sok múlik rajtunk, főépítészeken, hogy tudunk-e élni a jogszabályok adta keretekkel és képesek leszünk-e valódi eredményeket elérni a településépítészet terén. Ehhez sok befektetett munka, türelem és idő kell.
Rumi Imre
Magyar Építész Kamara Főépítészi Tagozatának elnöke
Dunavecse és Apostag főépítésze