Kisalföldiként a Szigetköz határán, síkságon nőttünk fel.
Természetes választási lehetőség, hogy vagy elmegyünk, vagy meg kell építeni a hegyet, hogy megmászhassuk és messzebb lássunk.
2023-ban két csúcsot húztunk fel.
A Szentpéterfai Általános Iskola az első megépült iskolánk, pedig már néha úgy érezzük, mindenkinek a könyökén jövünk ki a tanulási tereinkkel és folyamatainkkal. Beette magát a bőrünk alá, hogy „Hol tanult a jövő embere?”1 Neki tervezünk, aki még gyerek, vagy még annak is előtte van. De a franc se tudja, mi lesz jövőre, hát még hogy mi lesz öt, tíz, húsz év múlva. Sokan ülünk le ezért a tűzrakóhoz2, tanárok, diákok, fenntartók, tervezők, hogy megpróbáljuk mindannyiunk tudásából összerakni jövőképként ezt a fából űrhajót. Közösségi tervezésnek hívjuk.5 Egymást edukáljuk, történeteket gyűjtünk, vizionálunk, megvitatunk, döntünk. A szentpéterfai horvát közösség fantasztikus: összetartó, aktív és fennmaradásának zálogát a frissességben, korszerűségben látja. Így épülhettek meg náluk a világ első forgó tantermei, Sutos tantermei, honosodhattak meg külső és belső tanulási tájak.6 Fontos ünnep az innováció: együtt tűztük ki a legelső forgó tantermet, és még úgy melegében, a zöld gyepen be- és átrendeztük, máris tanultunk odakint. Az udvart belakó játékokat, bútorokat együtt építettük az iskola nyári táborában. Minden teremben volt pár próbaóra, használattervezés, miután komoly téri-pedagógiai tudással érkeztek a tanárok az évnyitóra, ami a gyerekek hatalmas lelkesedésével párosult, így érdemes az egész. Azért nekünk a legédesebb csúcscsoki ezen az ünnepen mindenképp a meglepetéskórus volt, ahol az egész iskola apraja-nagyja együtt énekelte az általuk költött dalt az új házról.
„Dobro došli naši gosti, veseli nas da ste došli,
Nova škola se svečuje, svaki školar se raduje.
Čudami su nam pomogli, stari san da se ostvari,
Mi smo jako svi gizdavi, radujte se i vi s nami.
Forgó terem, Sutos kuckó, vidám itt most minden lurkó,
Megy a ping-pong éjjel-nappal, boldog suli varázsdombbal.
Eljöttünk ma ünnepelni, iskolánkat megköszönni,
Régi álmunk vált valóra, ünnep benne minden óra.”
Dalba szökött a tér. Sírtunk, no.
Közben a genius loci után az anyagok ideje is elmúlik. A ház szálerősített papírmasé, 1:1-es makett. A kő, a tégla, a kézi munka luxus. Sok időnk szabadult fel, hogy csak a tereket kellett tervezni. Ebben a felszabadult időben kicsit szomorkodott a klasszikusan neveltetett építész énünk, aki még mindig Zumthorral szeretne kapálni, de aztán nekiestünk, hogy hogyan fordítsuk ki még egyszer sarkaiból a tanuló világot.7 Minden iskolát, minden tantermet nem érünk el, hogy megújítsuk, se mi, se a pénz, se a szándék. Közben akármerre indulunk országszerte, nyitott fülekkel várnak tettre kész tanárok, hogy megérkeztethessék a 21. századi pedagógia egész emberre figyelő komplexitását, az érzelmi, kapcsolati gazdagodás lehetőségét az iskolákba.
Másik csúcsunk, a Bazalt Iskola alapja, hogy velük együtt megértettük: odakint tágasabb! A tornácok hazájában őrültség magunkat egész évre bezárni; tanulunk nagyszüleinktől, akiknek legalább tavasztól őszig kétszer akkora volt a természettől védett élettere: a tornácon, a pajtában, a szín alatt. Tanulásra eddig alig használt terek, tájak tárulnak fel, így a megszokás sem értelmezhető. Itt is közösségi tervezésben beszélgettünk, terveztünk és építettünk. Az így létrehozott kültéri tantermek korszerű tanulási terek mind,2 a településsel közösen választott, köztéri helyszínen, az iskola valamely pedagógiai hiányát pótló vagy jó gyakorlatát tovább erősítő helyzetek. A döntés közben demokráciagyakorlat, csak a közösségen múlik, hogy az Arnstein-létra5 fokain meddig kapaszkodnak fel. Aztán jön a legfontosabb: kihasználni ezeket a kis léptékű, akupunktúrásan gyógyító szándékkal létrehozott tanulási tereket.
Visszalátogattunk mindenhova, a nyílt napok épp a lapzárta előtt értek véget. Meghatódtunk itt is: a padon ottfelejtett óravázlatnak szerves melléklete lett a helyzetváltozást, mozgást végiggondoló térterv. Nyelvtanfogócska, századfordulós régészet (és bizony már a 20–21. század váltására gondoljunk ilyenkor), hittanvita, mesés kincskeresés, és mindenbe bekúszik a mozgás. A diákok pedig saját szabályrendszereket fejlesztenek, ahol a cselekmény és „az építészet játék is, és mint minden játék, halálosan komoly”. 8
Kemény év volt, több mint 100 nap közösségi tervezéssel, 18 építéssel. Magunknak sem könnyítjük meg, ahogy növekszünk: öt alapító és az egyre növekvő csapat szakmai és emberi kapcsolatai tartják össze az immár két irodát, Győrben és Budapesten. Az anyahajó marad, ahol kezdtük, de vízfejű országunkban világmegváltó szándékokból csak akkor lehet elérni valamit, ha a fővárosban is jelen vagyunk. Készülünk mindkét csúcsból továbbiakat építeni. Keressük azokat a döntéshozókat, tanulóközösségeket és építész kollégákat, akik az időtlen korszerűségben keresik velünk együtt a következő évtizedek lépéseit iskoláink megújításánál. A Bazalt Iskolával pedig nem titkolt szándékunk, hogy előbb-utóbb mindenkit megcsapjon a kültéri tanulás szele, óvodától egyetemig. Most egy 100-iskolás következő lépés a cél, hogy legalább minden megyénkben megjelenjen pár helyen innovatív kültéri tanterem, ami segít a helyi közösségnek tanulni, de látogatható, kipróbálható mások számára is.
Ezek nagy nyitások, de menjünk még tovább, bővítsük ki az építészetet egy dimenzióval, ami egyre kevésbé fér bele: adjunk teret és időt! Magunknak, egymásnak is. Tanulási és közösségi terek elég fölöslegesek tanulási és közösségi idő nélkül. Apropó, ez elég jó lesz karácsonyra is.
Készülődéseinket is ez határozza meg: az irodai adventi naptár közös bontása besűríti, természetessé teszi találkozásainkat, belefér, hogy minden nap egy kicsit együtt izgulunk, várakozunk, örülünk, napról napra épülve, készülve az ünnepre, ahol mindig megtörténik a csoda.
És bár nem pásztorok vagyunk, egyre több időt és teret töltünk kint. Síkságon nőttünk fel. Tanulási tájat építünk. Két csúcsa közé berendeztük alaptáborainkat. Akklimatizálódunk, tervezzük a következő csúcsokat és rajtuk a kalandokat.
Maradunk. Továbbmenni.
Cseh András
1 Cseh András: Hol tanult a jövő embere? TEDxGyőr
https://www.ted.com/talks/andras_cseh_hol_tanult_a_jovo_embere
2 „Négy alternatív tanulási-téri helyzet.
Az osztálytermek világszerte alapvetően frontális oktatásra vannak berendezkedve. Kortárs pedagógiai módszertanok (pl. 21CLD) és pedagógiai-téri fejlesztések általában az osztálytermeken túl négy, radikálisan eltérő téri helyzetben találják meg a megoldást a ma szükséges komplex tanulási folyamatok környezetpszichológiai – pedagógiai – téri hátterének biztosítására.
Az amfiteátrum a frontális oktatáshoz legközelebb eső tér, amely az egy központi eseményre figyelő csoport dramaturgiáját segíti, jellemzően lépcsőző nézőtérrel és jól olvashatóan a fókuszba kerülő színpaddal, mint egy görög színház, csak kicsiben.
A tűzrakó szintén nagyobb tanulóközösség tere, általában egy nagy körben ülve, de a központi jelenségen túl a fókuszpont időnkénti áthelyezésével a közösség tagjai között, ahogy a tábortűz körül is át-áttevődik a mesélő, zenélő szerepe.
Az itató jellemzően a kiscsoportos munka színtere. A tanulóközösség néhány fős csoportokba rendeződik, akik számára egymástól megfelelő távolságban személyre szabott terek találhatóak, legegyszerűbb formája az osztályteremben összeforgatott asztalok és székek néhány diák közös munkájához. Két alváltozata létezik: azonos helyzetek ismétlődése, vagy kifejezetten különböző ergonómiai térrészek, ahol minden csoport megkeresheti a neki legmegfelelőbb térrészt. (Ugyanennek a tanulási helyzetnek kevésbé elterjedt megnevezése a tanulási piac.)
A barlang az egyéni, fókuszált, csendes tanulás helyszíne, ezért zárt, véd a környezeti és szociális ingerektől, lehet egy falba mélyített ülőfülke, de akár egy apró szobaként megépített bútor is.”
(Bazalt Iskola – a kültéri tanulás kézikönyve, részlet, CAN Architects, 2024)
3 Ann W. Davis, Kim Kappler-Hewitt: Australia’s Campfires, Caves, and Watering holes In: Learning & Leading with Technology 05/06 2023, ISTE (International Society for Technology in Education)
4 Jogosan. Az Arnstein-féle részvételi létra5 különböző fokain járunk a közösségi tervezés során, de ügyelünk arra, hogy az aktuális kérdéscsomagnál tisztán kommunikáljuk, hogy milyen szintű döntésátadás történik részünkről, és mindig vannak ilyen helyzetek a létra 3 felső fokáról, ami a valós közösségi tervezés fokmérve.
5 Sherry R. Arnstein: A Ladder Of Citizen Participation In: Journal of the American Institue of Planners, Volume 35, 1969, Issue 4 pp 216–224
6 Akit ezek a nyílt titkok érdekelnek, olvassa el bármelyik publikációt az iskoláról, vagy keressen meg minket az office@canarchitects.hu-n. Szívesen beszélgetünk róla.
7 Az első a forgó tanterem (Turning Classroom), ami legradikálisabb innovációnk: téri geometriáját pedagógiai, pszichológiai, környezetpszichológiai, iskolaépítészeti, akusztikai és világítási kutatásokra alapoztuk. A négyzetből kiforgatott, egy hegyesszögű és egy derékszögű sarokkal szerkesztett alaprajz különböző oldalai felé fordulva karakteresen különböző térérzetet biztosítunk, amelyek eltérő pedagógiai helyzetekre tervezettek. Frontális oktatásra legalkalmasabb az eredeti négyzet egyik oldala felé fordulni, ekkor szinte hagyományos térnek érzékelhető a terem. Csoportos munkára vagy egyéni kreatív feladatmegoldáshoz a legrövidebb oldalt érzékelve dinamikus helyzetben találjuk magunkat, míg a leghosszabb oldal felé tágasabbra nyílik a tér, így osztályviták, fórumok helyzetévé válik.
8 Finta József szólása, legutóbb élőben a MÉD2023-on hallottuk.
Fotók: CAN Architcts, Alex Shoots Buildings
