Milyen volt a 2023-as év, azt hozta munkákban, amit év elején elképzeltetek?
Ha erre a kérdésre röviden kellene válaszolnom, akkor azt mondanám, hogy izgalmas évet zárunk, mert minden máshogy alakult, mint ahogy terveztük. Projektek álltak meg vagy lassultak le a magas kamatok miatt ellehetetlenült finanszírozási környezet miatt, de emellett számos előre nem látható, új tervezési feladattal bíztak meg bennünket. Kollegák mentek gyesre és külföldre és azt gondoltuk, hogy ez nem fog gondot okozni, aztán hirtelen pótolni kellett a hiányukat és 5–6 fiatal építésszel bővült a csapatunk. A rengeteg változás közepette sokat pályáztunk – inkább külföldön –, és több kisebb épületet, teret terveztünk és vettünk részt a megvalósításában, mint például a XIII. kerületi Pannka Part Közösségi Tér (https://www.archikon.hu/projects/82), a Bercsényi utcában az Adaptér kreatív technológiai műhely (https://www.archikon.hu/projects/85) és a nemrég átadott Diabetológiai Centrum a Móricz Zsigmond körtéren. És most úgy zárjuk az évet, hogy az irodánk bővítésére szántuk el magunkat, amit, ha valaki az év elején mond, csak legyintettem volna rá.
Egyre inkább úgy látom, hogy az alkalmazkodóképesség, a reziliencia a kulcs ebben a sokféleképpen és nagyon gyorsan változó környezetben.
Melyik volt az év legkedvesebb tervezési munkája? Mutassátok be az épületet!
Tervezünk két általánosiskola-rekonstrukciót Ukrajnában. Sok szempontból ezek számomra a legkedvesebbek. Egy litván szervezet keresett meg bennünket, akik a posztszovjet államok épített környezetével és annak humanizálásával foglalkoznak. Korábban már kapcsolatba kerültünk velük, mert felfigyeltek az ilyen jellegű munkáinkra, mint pédául a XIII. kerületi Vizafogó tagóvoda (https://www.archikon.hu/projects/7). Tipizálták a meglévő iskolákat, öt kategóriába sorolták őket, és kerestek a régióból olyan építészirodákat, akik sikeresen foglalkoztak már ilyen projektekkel. A beugró egy kijevi workshop volt, ahova Nagy Csaba társam utazott ki és végül úgy tért vissza, hogy két iskolát is ránk bíztak: egyet Lozova, egyet pedig Zaporizzsja városában. Az első iskola koncepciótervei elkészültek és már az engedélyezési és kiviteli terveken dolgozunk az ukrán és litván partnereinkkel, a második egy kis csúszásban van, mert az eredetileg kiválasztott épület egy találat során úgy károsodott, hogy új helyszínt kellett választani. Ezek a projektek pilotprojektként mintái lesznek a további felújításoknak és a bontás és új iskolák építése helyett bemutatják, hogy nemcsak gyorsabban és költséghatékonyabban kialakíthatóak, írhatóak át, de építészetileg is magas színvonalat tudnak képviselni és nem utolsósorban megmentésük környezettudatosabb hozzáállás. Felmerülhet a kérdés, hogy mi értelme van a háborúban építkezni? Nem kellene-e ezzel megvárni a háború végét? Az ukrán válasz egyértelmű nem, pont ez a kezdeményezés lényege: „A háború kellős közepén már azt tervezzük, hogy hol és hogyan fogjuk tanítani gyermekeinket, ha egyszer végre vége lesz.”
Hogy látjátok az építészek, az építőipar helyzetét 2023-ban? Milyenek a 2024-es kilátások?
A két kérdésre egyben válaszolnék, mert nem hiszem, hogy nagy változás jönne. Az idei év változékony, sokszor kiszámíthatatlan folyamatai szerintem továbbra is velünk maradnak és ebben a környezetben kell boldogulni nemcsak nekünk, építészeknek, hanem a kivitelezőknek és az építőipar összes szereplőjének. A kérdésre válaszolva egyébként, jó szokásunk szerint sorolhatnánk a problémákat, beszélhetnénk a historizáló, stílben tervezést elváró környezetről, vagy a profitorientált befektetői szemléletről, az értékteremtés válságáról, az új építési törvény körüli vitákról, a tervpályázati rendszer problémáiról, a különféle szabályozások és szabványok összefüggéstelen és sokszor elavult útvesztőiről. Lenne min változtatni, mert napi szinten kell szembesülnünk és megoldási stratégiákat gyártani, hogy jó végeredmény születhessen. Mindemellett optimista vagyok, mert az a tapasztalatom, hogy a kiemelkedő szaktudás meg tudja találni az útját és bevonza az olyan ügyfeleket, akik számára ez fontos. Én a kollegáimban, az ARCHIKON-ban felhalmozott tehetségben, szaktudásban és tapasztalatban tudok bízni, ezért vagyok optimista, ezért bővítjük irodánkat is.
Mi volt a 2023-as év legjobb pillanata az építészetben, a legemlékezetesebb építészeti élményed?
Melyik 2023-as épület nyerte el a tetszésed leginkább a világban?
Két dolgot emelnék ki, mindkettő Csehországhoz köthető. Nagy élmény volt tavasszal részt vennem egy Prága külvárosában épülő iskola tervpályázatának zsűrizésében és ezen keresztül bepillantást nyerni a cseh tervpályázati rendszerbe. Ezt követően pedig irodánk Brnót is útba ejtve Prágába utazott. Építészirodákat látogattunk, építészekkel találkoztunk és épületeikkel ismerkedtünk a „hagyományos” prágai elfoglaltságok mellett. Nagyon jó volt látni a prágai rakpart átalakulását, hogy hogyan lehet kis beavatkozással nagy hatást gyakorolni a város életére (https://www.dezeen.com/2021/10/07/petr-janda-revitalisation-prague-vltava-riverfront-czech-republic/). Petr Janda részletesen mesélt az egész folyamatról, a döntéshozók meggyőzéséről, a henger alakú üregekben a vendéglátó és kulturális egységek kialakításáról és a hatalmas kör alakú nyílászárók megvalósításának kihívásairól. A rakpartnak ez a része hamar a helyiek és a turisták kedvenc helyévé vált, mi is hatalmas forgatagba csöppentünk.
Van-e valamilyen hagyománya a karácsonyi készülődésnek a ti irodátokban?
Nincsenek különösebb hagyományaink. Van, hogy év végi közös vacsorát tartunk, de volt már évindító reggelink is. A kollegáinkkal mindig személyesen is leülünk beszélgetni, értékelni az évet és meghatározni a közös célokat. Ezt fontosnak tartom és úgy látom, hogy ők is várják.
Ha építészethez kapcsolódó karácsonyi ajándékkal kéne meglepned valakit, mi lenne az?
Az attól függ, hogy kit kellene meglepnem. Tavaly például Máté Tamás és Vass-Eysen Áron Manuális gondolatok könyve volt egy ajándék a fa alatt. Hogy idén mit vennék? Szerintem valamilyen játékot. Jengát, marokkót, vagy ha társasjáték, akkor Monopolyt, vagy Ki nevet a végén?-t.
Az interjút Tutervai Mátyás készítette.
Fotók: Danyi Balázs, Bujnovszky Tamás, Archikon