A mohácsi egykori Selyemgyár, vagy eredeti nevén „Selyemfonóda” 1905-ben épült Kalin Ferenc királyi mérnök tervei alapján a pécsi Schlauch és Károlyi cég kivitelezésében.
Hányatott sorsa ellenére (hiszen a két világháborúban és a gazdasági világválság idején is leállították a termelést, a gépeket elszállították) az épületállományban csak az 1960-as években történtek jelentős változások: ekkor erősítették meg a főépület födémszerkezetét és ekkor épültek a telek nagy részét kitöltő bővítmények. A Selyemgyár 2010-ig működött, utána az új tulajdonos raktárként hasznosította.
A közvetlenül a Duna partján álló téglaarchitektúrás épület még leromlott állapotában is patinás dísze volt a városnak. Belvárosi elhelyezkedése ellenére a körbezárt, szinte csak a folyó felől érzékelhető ipari épület azonban nem kapcsolódott a város vérkeringésébe, sőt elzárta azt a dunai sétánytól.
Mohács egyik legjelentősebb városszerkezeti tengelye a Szabadság utca, amely Visy Zoltán grandiózus I. világháborús emlékművét, illetve a nemrég szépen felújított Hősök parkját köti össze a Dunával. Közben felfűzi a Széchenyi teret az Árkay Aladár tervezte városházával és Árkay Bertalan fogadalmi templomával, a sétálóutcát Trischler Ferenc és Dévényi Sándor Szentháromság-szobrával és végül a Duna-parti Erzsébet teret Vadász György és Czér Péter Millenniumi emlékművével. A tengely dunai végének megkoronázása az árvízvédelmi támfal részbeni elbontása és mobilgáttal történő kiváltása lehet, amely vizuálisan is összekötné a Dunát a városközponttal. Szerencsére ez ma már nem tűnik távoli álomképnek, hiszen a mohácsi csata 500. évfordulójára tervezett városi beruházások egyik fő eleme a Duna-part, ezen belül a sétány megújítása.
A nagyvonalú városi tengely végén, a főutca dunai „torkolatánál” található a Selyemgyár. A Duna-parti T-alaprajzú gyárépület, az Erzsébet térre néző igazgatósági épület, a délnyugati telekhatáron álló gubóraktár és a gyárkémény sokban megőrizte építéskori állapotát. A funkcióját vesztett épületegyüttes 2012-ben került műemléki védelem alá.
2016-ban a telket megosztották: az északi telekrész magántulajdonba került az igazgatósági épülettel, amelynek földszintjén étterem létesült nagy méretű Duna-parti terasszal és emeleti különteremmel.
A déli telekrészt az üzemi épületekkel az önkormányzat vásárolta meg azzal a céllal, hogy az utólagos bővítmények, toldalékok elbontását követően a főépületből Alkalmi Rendezvények Házát, az egykori gubóraktár épületcsoportjában Innovációs és Technológiai Központot (robottechnikai oktató- és bemutatóteret), illetve játszóházat, az elbontott épületek helyén pedig egységesen burkolt, parkosított közterületeket alakítson ki.
A selyemgyári telekkel együtt a tőle délre eső egykori Temaforg Vállalat (korábbi Alt Bőrgyár) telkét is megvásárolta az önkormányzat, ahol a Dunára merőleges tömegű épületben fitneszterem, fallabdapályák, öltözők, kávézó-söröző, a bontásokkal kialakított telekrészen parkolók, szabadtéri sporteszközök és zöldterület került kialakításra. Így a városközponti Duna-parti barnamezős területek rehabilitációja keretében közösségi funkciójú épületek, közterek, parkok, parkolók létesültek.
A Selyemgyár átépítésére vonatkozó tervek 2016 júliusa és 2018 áprilisa között készültek. A kivitelezés 2019 márciusa és 2021 márciusa között zajlott.
A tervek készítésekor a főépület udvari szárnyától délre eső rész szinte teljesen be volt építve, nagyrészt kétszintes, több ütemben megvalósított épületekkel. A gubóraktártól északra eső utcafronton végig földszintes tárolók álltak. Az alapkérdés az volt, hogy mi az, ami megtartandó és mi az, ami bontandó, mivel az egyes épületek műszaki állapota nagyon különböző volt. Végül az eredeti (1905–1908 közötti építéskori) állapot visszaállítása fogalmazódott meg célként. Ugyanakkor megtartottuk a gubóraktárhoz az 1980-as években nyaktaggal kapcsolt épületet is, amelyben játszóház kapott helyet, és amely a szomszédos, sportközponttá alakított régi bőrgyári főépülettel együtt hangsúlyos térfalát képezi a történeti épületek által határolt térnek.
A magántulajdonba került igazgatósági épület (amely a gyárral együtt megépült, és amelyben eredetileg az olasz bérlők lakásai, később irodák voltak) szerencsére a többi épülettel egy időben újult meg. Az étterem közvetlen part menti teraszának értékét tovább növelheti a sétány tervezett megújítása, a támfal részbeni visszabontása.
A favázas szerkezetű gubóraktár (amelyben eredetileg a környékről begyűjtött selyemgubókat tárolták, szárították) a körítőfalak megtartása, belsőoldali hőszigetelése mellett – a tűzvédelmi előírásoknak megfelelve – új vasbeton födémet és oszlopokat kapott.
A megtartott gyárkémény körül gumiburkolatú játszótér létesült, amelyen a kémény árnyéka napóraként jelzi az idő múlását.
A rehabilitáció legfontosabb eleme a gyárépület tömegének helyreállítása, értékeinek kibontakoztatása, újrahasznosítása volt. A főépület földszintjén iroda- és üzlethelyiségek, valamint konyha és kiszolgálóhelyiségek, míg az emeleti térben egy 400 fő befogadására alkalmas rendezvényterem került kialakításra. Az eredeti belmagasságúra visszaállított, függönyökkel három részre osztható nagy tér esküvők, bálok, konferenciák, reprezentatív városi rendezvények megtartására alkalmas. Két végén könnyűszerkezetes galériákról lehet elérni a korábban megközelíthetetlen panorámateraszokat, ahonnan páratlan kilátás nyílik a Dunára. A nyugati oldalon egy további terasz is létesült a játszóudvarra nézően. Belsőoldali hőszigetelés és hűtés is készült, a beltéri klímaegységek archív fotók képkereteiként vannak „elrejtve”.
Igazi kihívást jelentett olyan új közlekedőrendszer kialakítása, amely súlyponti helyeken támadja meg a tereket, a lehető legracionálisabb használatot biztosítva. Az emeleti nagy teret eredetileg csak két külső acéllépcsőn keresztül lehetett megközelíteni, amelyek közül az északi megmaradt, ezt menekülő- lépcsőként megtartottuk. Az udvari szárnyban új belső lépcsőt és felvonót terveztünk, a földszinten a Duna-parti sétány felől is megközelíthető előcsarnok létesült.
Az új funkciók által igényelt új helyiségek, szerkezetek kialakításánál arra törekedtünk, hogy az új elemek kortárs részletképzéssel készüljenek, de anyaghasználatuk, színezésük illeszkedjen az ipari környezethez. A földszinti irodák és üzletek kiosztásánál az üvegfalakat, válaszfalakat az öntöttvas oszlopokhoz igazítottuk. A lépcsők, teraszok új korlátjai áttetsző expandált lemezbetétekkel készültek az egykori Selyemgyár világát absztrakt módon megidézve.
A nyerstégla-homlokzatok felújítása, kiegészítése az eredetihez hasonló sárga, illetve vörös téglával készült, a panorámateraszok kovácsoltvas korlátelemei az eredeti mintájára kerültek legyártásra. Az épület homlokzatai díszvilágítást kaptak, amely különösen a Duna felől teszik látványossá a városképet.
A fejlesztés fő célkitűzése teljesült: megmentettünk és hasznosítottunk egy jelentős Duna-parti ipari műemléket.
A főépület lenyűgöző méretű emeleti nagytermének kialakítása mellett a rehabilitáció legnagyobb érdeme az épületegyüttes város felé történő megnyitása, a körbezárt gyárudvar egymásba fonódó játszóterekkel, pihenő- és zöldterületekkel, szökőkúttal kiépített közterületté válása.
A feladat szépségét az összetettsége adta, hiszen a tervezés és a megvalósítás során városfejlesztési koncepcióval kezdődően műemléki rekonstrukción keresztül belsőépítészeti részletképzésekig volt alkalmunk foglalkozni.
Dombai Gyula
építész vezető tervező – Dombaiterv Építésziroda
