A Közösség – Tér – Település program (KTT) egy év időtartamú települési szintű közösségi tervezési folyamatok sorozata, amelyek végén a helyi közösséggel egy hét alatt megépítünk egy, az igényeikre szabott szabadtéri közösségi teret. A KTT minden évben más-más településen valósul meg szeptember-októberi kezdéssel, majd a következő év nyarán, jellemzően júliusban megvalósuló közösségi építéssel zárul. 2019-ben Martonfán, Magyaregregyen és Szászváron kezdtünk el tervezni, amely folyamatokat a COVID meg-megszakított és így az első két településen még tudtunk építeni 2020 nyarán, Szászváron azonban csak 2021-ben. E helyszíneket követték Diósjenő és Nógrád, majd 2022-ben – immáron az általunk közzétett felhívásra jelentkezve – következett Kisapáti, 2024-ben pedig Nádasdon voltunk jelen a programmal.
Mi, a KTT társalapítói társadalomfejlesztő szakemberek vagyunk: Beke Márton közösségi művelődési szakember, továbbá közösségi és civil fejlesztő, míg Kovács Vanda ifjúságfejlesztő és tréner. A program koncepciójának kidolgozásában a Makovecz Imre Alapítvánnyal működtünk együtt, ebben az időszakban volt szakmai partnerünk a Hello Wood is. Csapatunkhoz 2021-ben csatlakozott a CAN Architects, akik azóta is a KTT építész mentorai. A KTT szervezeti hátterét a Közös Pontok Nonprofit Kft. biztosítja.
A társalgás tereit hozzunk létre
A Közösség – Tér – Település programunk keretében szabadtéri közösségi tereket, helyszíneket hozunk létre. De miért pont azokat? Hiszen ez egyfajta megkötés is a programban, illetve a közösségi tervezés során.1 Az ok az a mély meggyőződésünk, hogy mindennemű fejlődés alapja az, hogy legyünk bizalommal egymás iránt. Ehhez viszont az kell, hogy megismerhessük egymást, aminek pedig a nulladik szintje az egymással való párbeszéd. Napjainkban azonban egyre kevesebb az a hely, ahol e párbeszédekre sor kerülhet. És nem tagadva persze a zárt közösségi terek, azaz a művelődési házak és egyéb közösségi helyszínek fontosságát, úgy véljük: minél alacsonyabb a „belépési küszöb”, annál valószínűbb a kapcsolódás.
A KTT első éveiben magunk kerestük fel a településeket és kérdeztük meg az önkormányzatokat: kívánnak-e helyszínként, partnerként csatlakozni a programunkhoz. 2022 óta azonban már mi várjuk a települések jelentkezését. Felhívásaink keretében olyan települések jelentkezésére számítunk, melynek
– közössége nyitott egy közös gondolkodás elindítására,
– önkormányzata elkötelezett a helyi közösség(ek) igényeit megismerni és azokra reagálni,
– biztosítani tudja egy, a település közösségét jól ismerő szakember/szervező/önkéntes segítő együttműködését a program egésze során,
– lehetőségei szerint kész a program megvalósítását pénzbeli és/vagy természetbeni hozzájárulásával támogatni (pl. szállás, étkezés).
A fenti szempontok közül a „helyi kapcsolattartót” emeljük ki: ő elengedhetetlen ahhoz, hogy hitelesen tudjunk megjelenni a településen. Ez persze akadályt is képezhet a település bizonyos lakosai, közösségei és köztünk abban az esetben, ha a helyi segítőnk és köztük konfliktus van. Ez az eshetőség, illetve veszély azonban jóval csekélyebb annál, mint amit az okozhat, hogy egyedül, a helyi viszonyok teljes ismerete nélkül kezdünk el dolgozni egy településen.
A KTT folyamata
A Közösség – Tér – Település program módszertana kötött elemekből építkezik, azonban ezeken az elemeken belül a konkrét eszközhasználat mindig más és más. Az eszközöket egyszerre igazítjuk a résztvevőink tanulási útjához – egyéni és közösségi szinten egyaránt –, hozott készségeikhez, képességeikhez és karakterükhöz, továbbá a helyi közösség igényeihez, jellemzőihez.
Apropó „résztvevőink”. A KTT sajátossága, hogy egyrészt település- és közösségfejlesztési folyamat, másrészt egyetemisták és fiatal szakemberek gyakorlati képzési programja. Ez utóbbi aspektus abból a szempontból nem szerves része a KTT modelljének, hogy egyetemisták, gyakornokok nélkül is megvalósítható, adaptálható az általunk alkalmazott folyamat. Azért szerepeltetjük mégis a rájuk is vonatkozó szempontokat ebben a cikkben, mert ők a mindenkori csapatunk. És az ő szerepvállalásukkal válik bemutathatóvá, hogy egy közösségi tértervezési és építési folyamat vezetője mellett a csapat többi tagjának milyen feladatai, felelősségei lehetnek. Mert egy ilyen folyamat csapatmunka, egyedül nem valósítható meg.
Megismerés
Kutatómunka
A település megismerését háttérkutatásokkal kezdjük. Ennek szempontrendszere egy komplex társadalmi, gazdasági, környezeti helyzetelemzés, mely segít kontextusba helyezni a helyiektől kapott információkat, történeteket vagy épp problémákat. E kutatáshoz egy évek óta csiszolt, összesen negyvenegy elemet tartalmazó szempontrendszert használunk, melynek főbb témakörei az alábbiak.
A kutatómunkát mindig csapatban végezzük: a témákat elosztjuk egymás között, majd egyfajta tanulókörként közösen dolgozzuk fel. És a háttérkutatás gyakorlatában mindig hivatkozunk Péterfi Ferenc közösségfejlesztő útmutatására: csak olyan mély előkutatást végezzen a tervező, hogy még megmaradjon a kíváncsisága a helyiek felé.
Séta
Már a háttérkutatás időszakában felhívást teszünk közzé a projekt helyi online oldalán és a helyi segítőnkön keresztül: önkéntes idegenvezetők jelentkezését várjuk, akik mellé elszegődhetünk egy-egy órás sétára kedvenc útvonalukon. Az útvonalat az idegenvezető választja ki: van, hogy kutyasétáltatáshoz kapcsolódunk és a „szokásos utakat” járjuk be, van, hogy gyermekkori emlékek felé vezetnek minket és olyan is van, hogy a település kedves terei helyett a környékre szerveznek kirándulást. Mindegyikből sokat lehet tanulni. Egy-egy ilyen beszélgetős séta kapcsán a település mint beszélgetést irányító aktív díszlet van jelen és lehetőséget ad mind a mesélőnek, mind a kérdezőnek a könnyed, már-már csapongó témafelvetésre. Hogy érzékeltessük ennek léptékét: egy nádasdi vezetett sétánk során tértünk be egy zsákutcába, mely régen a fiatalok bandázós tere volt. Szóba került, hogy miért ilyen szélesek ezek az utcák, melyből a régi gyümölcsös hagyományokig értünk és a falu első utcáihoz: hogyan, milyen sorrendben épültek, nyíltak meg az utcák és merre növekszik a falu. Térben megtettünk ötven métert, de időben könnyedén lépdeltünk a falu történelmében előre és hátra.
A séta az épített környezet és a helyi hétköznapok alaposabb megismerése mellett abban is segít nekünk, hogy az előzetes kutatás eredményeit a valósághoz is tudjuk kapcsolni.
Interjúk
Az interjúalanyok kiválasztása során a helyi segítőnkre támaszkodunk. Célunk, hogy minél több szemszögből lássuk a települést, majd az interjúk során, ahogy hallunk történeteket és kapunk mi is ajánlásokat, hogy kivel lehet érdemes/fontos beszélni, úgy magunk is alakítjuk a lista második felét.
Általában településenként 10–15 interjút készítünk és többek között ezek azok a személyes találkozások, melyek előkészítik a közösségi alkalmak oldottabb, személyesebb hangulatát.
A félig struktúrált interjút résztvevőink (munkatársaink) párban kérdezik le, és ívében általában arra törekszünk, hogy az interjúalany személyes történetén keresztül ismerjük meg a településhez való viszonyát, a közösségi élményein, benyomásain keresztül a település társadalmi szöveteit, kulturális erőforrásait és a hétköznapok minőségét.
Kérdőív
Tapasztalataink szerint gyakran ódzkodnak az emberek a kérdőívektől, többre értékelik a beszélgetést, mint a lekérdezést. Éppen ezért a tervezésünk során amennyire lehet, a közösségi alkalmakra helyezzük a hangsúlyt, és az ismerkedés során is csak rövid, maximum ötkérdéses kérdőívet állítunk össze. Kérdéseink településről településre változnak, de fókuszuk mindenhol ugyanaz: településük tereivel kapcsolatban mire büszkék a helyiek, mire nem, mely generáció hol tud találkozni és milyen funkció hiányzik a településről. Kérdőívünk nem reprezentatív, de nem is ez a célja. A kérdőívet alapvetően mint egy gyors kapcsolódási lehetőséget kezeljük, mellyel megállítható a település lakossága, mely lehetőséget ad az interjúkon kívül is megismerni a helyieket és a rövid beszélgetéseken keresztül a bemutatkozásra is alkalom nyílik.
Visszatükrözés
Térkép
A KTT menetrendjében általában a 3–4. hónap körül érünk el az első közösségi alkalmakhoz, mely a visszatükrözésről szól. Megmutatni azt a „képet”, amit a sétákból, beszélgetésekből, kérdőívek eredményeiből összeraktunk, és erre visszajelzést kapni. Kiindulási pontunk, hogy a helyiek a helyi élet szakértői, és az ő megerősítésükre van szükségünk ahhoz, hogy bizonyosak lehessünk abban: jól értjük az adatokat, és helyes összefüggéseket vonunk le belőlük.
Erre az első alkalomra hagyományosan egy nagy méretű térképet készítünk, mely körbeállható vagy körbeülhető és arányaiban egy ház egy legókockával egyenlő. Ezen a térképen jelöljük színes kockákkal a kérdőívek térbeli eredményeit és ellenőrizzük helyben a megjelentekkel saját preferenciáikat.
Adventi kalendárium
A visszatükrözésünk egy másik eszköze az online adventi kalendáriumunk.2 Ezt úgy állítjuk össze, hogy az első alkalmakon fotókat készítünk a település megkapó ablakairól, ajtairól, hogy ezek mögé „rejtsünk” életképeket a településről és fontos, számunkra kedves idézeteket az interjúkból. Mindezt, azaz a fotókat és „mögöttük” az idézeteket a folyamat közösségi oldalán publikáljuk. (Minden közösségi tervezési és építési folyamatnak külön közösségi oldalakat indítunk. Jellemzően egyszerre indul Facebook- és Instagram-oldal, külön-külön célcsoportokat elérve ezzel.) Az eszközzel erősítjük egyrészt a személyes találkozás esélyeit, másrészt egyfajta bemutatkozásunk is, melyen keresztül megmutatjuk: mit értékelünk, látunk kívülállóként a településből.
Tervezés
Tér
A KTT-ben többnyire nem egy előre meghatározott térre tervezünk, ezért egyszerre indítjuk el a formálandó tér és a hiányzó funkció keresését. Vannak települések, ahol könnyebben mutatnak rá arra a térre, amivel elégedetlenek és vannak települések, ahol a funkció a legegyértelműbb, és ahhoz kell aztán teret találni.
Funkció
A valóban hasznos funkció megtalálásához több irányból is kérdezzük a helyieket.
Keressük azokat a történeteket, amelyek olyan régi közösségi élményekből táplálkoznak, amik ma már nincsenek. Kisapátiban a régi kertmozi élménye volt ilyen, ezért (is) lett az ott megépített közösségi tér egyik funkciója a filmvetítés: a közösségi teret úgy alakítottuk ki, hogy azon ülve megtekinthetők legyenek a művelődési ház falára vetített filmek.
Keressük azokat a társadalmi, közösségi problémákat, amikre térbeli válaszokat is lehet adni. Ilyen volt pl. Martonfán az a szükséglet, hogy legyen egy több generáció találkozására is alkalmas közösségi helyszín, ahol úgy lehet közösen időt tölteni, hogy közben magukban is lehetnek egy kicsit az egy korosztályhoz tartozók. Ez indokolta a három különböző funkciójú, de egymás felé forduló pavilon kialakítását.
Keressük továbbá a térbeli kényelmetlenségeket, ami miatt nem lehet jól kihasználni tereket. Erre az esetre Magyaregregy (is) példa, ahol egy egykori gázcseretelep területét újítottuk meg. A relatíve kis terület évtizedek óta elhanyagolt volt, de a település nem nyúlhatott hozzá, mert az nem az ő tulajdonában volt. A gázszolgáltató épp a közösségi tervezés „helyszínkereső” időszakában adta vissza a területet a településnek, így egyértelmű volt, hogy e terület tervezésével haladunk tovább.
Forma
A tervezés sarkalatos pontja az esztétika. Hol vannak az építész és hol vannak a helyi közösség határai az esztétika kérdésében? Természetesen sokkal egyszerűbb lenne ez a kérdés, ha a közoktatásunknak szerves része lenne az esztétika és a tér ismerete: könnyebben lennének közös értelmezési halmazaink. Saját hitvallásunk szerint abban kell segíteni a helyi közösséget, hogy megmutassunk saját perspektíváján kívüli megoldásokat is, de csak olyan választási helyzeteket generáljunk, amelyben nem tudnak rossz döntést hozni.
A forma esetében törekszünk a majdan megépítendő tér modellezésére is. Értve ez alatt konkrét építészeti modellek elkészítését, de azt is, hogy székekkel, karókkal vagy egyéb eszközökkel demonstráljuk a létrehozandó közösségi tér leendő méretét.
A tervezési folyamatainkban törekszük a lehető legmélyebben átadni a döntés lehetőségét a közösségnek, akár olyan részletekig, mint a színválasztás, de – amint azt már korábban is hivatkoztuk – csak olyan koncepciókat vázolunk fel, melyek illeszkednek a településképbe, a természetes környezetbe, illeszkednek a felhasználók életkori sajátosságaihoz és megtartják a tér esztétikai egységét és nem utolsósorban támogatják a közösségi kapcsolódást.
Építés tervezése
Prioritások
A teljes folyamat során arra törekszünk, hogy megvalósítható és elérhető kimenetei legyenek a tervezésnek. Ennek egyik biztosítéka, hogy a lépték kapcsán szem előtt tartjuk: egy hét alatt megépíthető legyen és az anyagköltsége ne haladja meg a rendelkezésre álló keretet. De még ezek mellett is fontos, hogy tudatosítsuk a lehetséges akadályokat és felkészítsük a résztvevőket arra az eshetőségre, hogy emberi vagy anyagi erőforrások korlátai miatt valami csak részben készül el.
Erre az eshetőségre készít fel az utolsó alkalom, amikor a terveket/maketteket kisebb egységekre tagoljuk – többnyire funkciók szerint –, és arra kérjük a helyi közösséget, hogy állítsanak fel prioritási sorrendet arra az esetre, ha nem férünk bele a keretbe, melyek a legfontosabb elemei a tervnek, melyeket szeretnék mindenképpen megvalósulni, és mit hagynának hátra.
Közösségi építés
Önkéntes koordinátor
A közösségi építés nem egy egyetemi építőtábor. A KTT-ben alkalmazott közösségi építés során az építők jelentős része helyi önkéntes, aki lehet, hogy csak egy órára érkezik, de lehet, hogy egész héten jelen van. Lehet, hogy van építési gyakorlata, lehet, hogy egyáltalán nincs. És az is lehet, hogy nyugdíjas korú, de lehet, hogy gyerek. A közösségi építés során tehát egyrészt van az egyetemista és fiatal szakemberekből álló KTT-magra tervezett építési ütemterv és van egy, az állandóan változó létszámú helyi önkéntesekre tervezett. Ahhoz, hogy a helyi önkéntesek a lehető legkönnyebben és balesetmentesen be tudjanak vonódni az építésbe, mindig van napi önkéntes koordinátor, aki aznap csak olyan építési folyamatban vesz részt, amit bármikor félbe lehet hagyni, és ha érdeklődőt lát az építési területen, akkor elébe megy, tájékoztat, regisztrál, munkavédelmi eszközöket ad és bevezet a korának és erőlétének megfelelő építési folyamatba. Ezt a feladatot hagyományosan a közösségszervező egyetemisták látják el az építéseinken.
Névadó
A közösségi építés szerves része a névadás. Az építés vége felé kezdjük gyűjteni az ötleteket, névjavaslatokat, majd az átadó ünnepségen a jelenlevők megszavazzák a kedvencüket. A tér „névtábláját” még az átadón megírjuk, majd a nyomtatott, formális verziót is elküldjük a településnek.
Külső szemlélőnek a névadás szimbolikus gesztusnak tűnhet csak, de számunkra a helyi demokratikus részvételi kör ezzel válik teljessé, melyben a helyi közösség tagjai
– felismerik a közös ügyeik értékeit és hiányosságait, majd megbeszélik azokat,
– megoldást keresnek/terveznek rá és megvalósítják, végül
– a hétköznapjaik részévé teszik és felelősséget vállalnak érte.
Szerzők: Kovács Vanda és Beke Márton, a KTT társalapítói
1 E feltétel a programhoz jelentkező közösségek, önkormányzatok számára egyértelmű, lásd itt: https://kozossegtertelepules.hu/telepuleseknek.
2 A KTT keretei között megvalósuló közösségi tervezéseinket jellemzően szeptemberben-októberben kezdjük. Így még a tervezési folyamat első harmadában érünk el az adventi időszakhoz.
