…Árnyasvár, 12. birodalmi év
Varázslók és animágusok puccskísérletet hajtanak végre a király ellen, arctalanok portyáznak éjszaka és sárkányidomárok érkeznek a birodalomba….
Közösségi tervezés és építés a Legéndi gyerektáborban
A közösségi tervezés és építés egyre nagyobb szerepet kap az építészeti világban, különösen olyan projektek esetében, amelyek nem csupán funkcionális terek létrehozását célozzák, hanem a közösségépítést is támogatják. Egy kiváló példa erre az Árnyasvár gyerektábor Legénden, ahol a közösségi játék és a pedagógiai célok ötvöződnek az építészet eszközeivel. Az itt megvalósult építészeti beavatkozások nem csupán fizikai terek létrehozását szolgálják, hanem olyan szellemi keretet is biztosítanak, amely támogatja a résztvevők kreativitását és személyes fejlődését. Az alábbiakban bemutatjuk a projekt hátterét, tervezési folyamatát és gondolatainkat.
Egy kis történelem
1938-ban Leveleki Eszter pedagógus gyerektábor szervezésébe kezdett. Feltette magának a kérdést, hogy felnőttként miért felejtünk el játszani? Hogyan válhat az ember közösségben egyéniséggé? Hogyan lehet felszínre hozni a tehetséget? Erre adott válaszként jött létre Bánkon a Pipecland.
A több mint 40 év alatt, az 1978-as utolsó bánki táborig, közel 800 gyerek fordult meg itt. A néhai táborozók pedig generációról generációra váltak szellemi örököseivé az egykori Pipeclandnak, ami így a mai napig élő hagyomány. A jelenlegi táborok vezetői az eredeti, mára már felnőtt táborozókhoz jártak a második generációs táborokba, mondhatni a mai táborok a bánki unokái, melyekből mára országszerte kb. 16–18 létezik.
Ezek egyikébe csöppentünk bele építészként 2018-ban Legénden. Szükséges volt megértenünk a tábort mint közösségi és oktató, nevelő esemény szerepét.
(Aki szeretne többet megtudni Leveleki Eszter pedagógiájáról, annak ajánljuk a Nyugodtan tegezz! című könyvet.) (Farkas Endre szerk., Nyugodtan tegezz!, Grafo Kiadó, Budapest, 1992.)
A gyűrűs táborok – Árnyasvár
A gyűrűs táborokban gyerekek és felnőttek közösen játszanak, táborozók és táborvezetők egyaránt kitalált karaktereik bőrébe bújnak. Itt bárki magára öltheti egy varázsló, pohárnok, katona vagy akár egy béka karakterét is, nincsenek megkötések, azonban érdemes minél körültekintőbben megalkotni a karaktert.
A táborvezetők közösséget építenek és pedagógiai eszközökkel irányítják a történet sodrását. Három hét alatt zajlik le egy birodalmi év, és a következő évben ott folytatódik, ahol éppen abbamaradt. A gyerekek telefont nem használhatnak, helyette levelet írnak egymásnak és otthon maradt szüleiknek, családtagjaiknak. Saját szavakat és kifejezéseket használnak hétköznapi vagy természetfeletti dolgokra. Saját pénznemük van, a birodalmi arany és ezüst, külön erre a célra gyártott érmékkel. A közös étkezések egy különös koreográfiát követnek, az esték pedig tábortűzzel és mesével zárulnak.
A közösségi táborok öröksége – Pipecland és Árnyasvár
Az Árnyasvár gyerektábor nem egy hétköznapi hely. Gyökerei Pipeclandig érnek. Leveleki Eszter feltett kérdései ma is aktuálisak, különösen egy olyan táborban, ahol a játék és a közösségi élet elengedhetetlen része a gyerekek mindennapjainak.
A táborban részt vevő gyerekek és táborvezetők karakterek bőrébe bújnak, egy közösen alkotott világ részeseivé válnak. Az itt zajló közösségi élet olyan pedagógiai eszközökön alapul, amelyek a közösségi együttműködést és a kreativitást ösztönzik. Az Árnyasvár táborban nincs helye modern technológiának: a gyerekek telefonok helyett leveleket írnak, és saját, különleges kifejezéseket használnak a mindennapi dolgok leírására.
A három hét alatt közösen átélt kalandok és életre szóló barátságok kovácsolódnak.
A tervezési folyamat és az építészet szerepe
2018-ban keresett meg minket Zsófi és Gyuri, az Árnyasvár gyűrűstábor alapítói és vezetői, hogy szeretnének egy táborhelyet kialakítani Legénden. A Nógrád vármegyei faluban ők maguk évek óta rendelkeznek telekkel, de két szomszédos épület megvásárlásával végleg elhatározták magukat egy saját táborhely létrehozása mellett.
Hogyan lehet a meglévő házakat minél hatékonyabban és kisebb beavatkozással átalakítani? Miként tudjuk kiaknázni a kertben és a tájban lévő potenciált? Ahol kellett, ott kicsit elvettünk, máshol egy keveset hozzáadtunk. A cél a meglévő értékek felismerése és a falusi jellegből adódó karakterek megőrzése volt. Sok közös gondolat és rajzolás előzte meg a végső állapotot. Hónapokon keresztül formáltuk közösen a táborhelyszínt. Élményeik és tapasztalataik folyamatosan belekerültek a tervbe, közösen építettük a tábor karakterét és szellemiségét.
Minden kiegészítés fából készült, így válik olvashatóvá a beavatkozás. Közben ezek ízesülnek és összeforrnak a meglévő épületekkel. A faluban felkutattuk a bontott nyílászárókat és cserepeket, majd megkerestük a helyüket a házakon. Különös tekintettel voltunk az apró részletekre, így izgalmas kihívás volt a már meglévő gombokhoz varrni a kabátot. Végül három új elem született meg: a nyári konyha, a szaletli és a szoknya.
A gyerekek számára igyekeztünk egy jól olvasható és rugalmas struktúrát létrehozni, amit belakhatnak és továbbírhatnak.
A tervezési program eredeti kerete egy lakóépület és a hozzá tartozó tágas udvar kialakítására irányult. A projekt fókuszában egy meglévő vályogház állt, amelyet úgy kellett megőriznünk, hogy minimalizáljuk a bontásokat, és maximálisan tiszteletben tartsuk az eredeti szerkezeti elemeket. Az udvar felé nyúló korábbi hozzáépítés, amely a telek lejtését követve alacsonyabb padlószinttel rendelkezett, már szerkezetileg összeomlott.
A tető hibái miatt az évek során a vályogfalak jelentős mértékben károsodtak, így a beavatkozás sajnos elkerülhetetlen volt.
A tervezési programban két különálló hálóhelyiség, egy vizesblokk, valamint egy közösségi konyha kialakítása szerepelt.
A háromosztatú parasztház helyiségei közül kettő közvetlenül a tornácról volt megközelíthető, így mindössze egy új ajtó nyitásával tudtuk biztosítani a külön bejáratot mindegyik szobának.
Az elbontott épületrész kontúrját megtartva alakítottuk ki a nyári konyhát, amely az eredeti épület szintkülönbségéhez igazodva alacsonyabb padlószinttel rendelkezik. Ezt a hozzáépítést teljes egészében fa tartószerkezettel terveztük, amely illeszkedik a meglévő épület és a tető formájához. A szintkülönbség miatt a tetőtér használhatóvá vált, így további fekvőhelyeket is elhelyezhettünk. A meglévő tetőcserepek állapota szükségessé tette a felújítást, amelyet a tetőszerkezet megőrzésével, a korhadt elemek cseréjével oldottunk meg. Az „új” cserepek egy közeli templom lecserélt tetőszerkezetéről származnak.
Az udvar központi eleme a szaletli, amely funkciójából adódóan kiemelt szerepet kapott a tervezésben. Ennek helyét Zsófival és Gyurival közösen kerestük meg a kertben. Ne legyen se túl nagy, se kicsi; ne legyen konkrét, de karakterképző elemmé váljon. Vizsgáltuk a formáját és azt is, hogy vajon egy gyerekszemmel nézve mivé fog változni. Végül a helyi építészeti hagyományokat szem előtt tartva az utcára merőleges hosszú házas beépítést újragondolva, a parasztház folytatásaként helyeztük el, mivel így olyan tereket alakultak ki az udvarokban az épületek között, melyek tovább fűzhetőek egy-egy történetre. A tervezett szaletli nemcsak az étkezések és a közösségi programok helyszíne, hanem az udvar vizuális fókuszpontjaként is szolgál, irányt adva az egész „birodalomnak”. Ezentúl az étkezés, az esti piac, a levélosztás és a tanácskozás helyszíne.Míg a nyári konyha zömök és masszív megjelenésű, a szaletli áttört mellvédfalai és könnyedebb szerkezetei szellős és nyitott érzést keltenek.
A tervezés során többször voltunk a helyszínen, így többször volt lehetőségünk helyi mesterekkel, lakókkal beszélgetni. Egy ilyen alkalommal kiderült, hogy a szomszédos, romos állapotú Kádár-kocka épületének tulajdonosa már nem tudja tovább az épület gondját viselni, így megnyílt a lehetőség, hogy ez az épület is része legyen a koncepciónak, vagyis Árnyasvárnak.
Így a programunk kibővült egy kockaházzal.
A magasföldszintes lakótér átalakításával különálló hálóhelyiségeket és egy vizesblokkot alakítottunk ki, azonban az udvar felőli megközelítést meg kellett oldanunk. Erre egy könnyed, áttört szerkezetű szoknyával adtunk megoldást, mely mentén minden különálló funkció feltárhatóvá vált az udvar felől, továbbá teraszként is funkcionál. Egyúttal az alatta kialakuló maradék tér számára előtető, mivel pincelejáratot is takart. Ez utóbbi nagy meglepetésünkre a közösségi élet fontos elemévé vált, hiszen a gyerekek „várbörtönként” használják, így adaptálták a világukba.
Az épületek és a terek nem csupán funkcionális célokat szolgálnak, hanem a közösségi élet meghatározó színterei is lettek, ahol a táborozók közös étkezéseket, tanácskozásokat és egyéb közösségi programokat tarthatnak.
A táj és a kert jelentősége
Az építészet mellett a táj kialakítása is fontos szerepet játszik az Árnyasvár tábor életében. A kert és a környezet minden évben változik, alkalmazkodva a táborozók igényeihez. A természet tiszteletben tartása és a kert rendezése a játékteret is támogatja, így sosincsen teljes „irtás” vagy fűnyírás a területen.
A táborozók által kialakított ösvényeket használják csak. Emellett növényeket ültetnek, és közben méhlegelők, bogárszállók és lugasok jönnek létre, amelyek mind a természetes játékteret gazdagítják, melybe az adott óra adott percében el kell tudniuk bújni, hogy maguk legyenek kicsit, időt szánva a következő mesterségükhöz, varázslatukhoz vagy lényükhöz. Ez a közös munka és alkotás még szorosabbra fűzi a kapcsolatot a táborozók és a környezet között.
Építészet mint mentális és fizikai háttér
Az Árnyasvár táborban az építészet nemcsak a fizikai tér kialakításában játszik szerepet, hanem szellemi és mentális hátteret is nyújt. Az épületek és a terek nemcsak funkcionálisak, hanem a résztvevők kreativitását és személyiségfejlődését is támogatják. Olyan környezetet próbáltunk létrehozni, ahol a gyerekek és a táborvezetők egyaránt szabadon élhetik meg a fantáziavilágukat, miközben a valóság és a képzelet határai elmosódnak. Létrejött egy különleges hely, ahol a közösségi tervezés és építés elvei egyesülnek a játék és a közösségépítés eszközeivel. Az itt megvalósult projekt egy olyan környezetet hozott létre, amely támogatja a gyerekek és a felnőttek együttműködését, kreativitását és fejlődését. Az építészet ebben a folyamatban nem csupán háttérként szolgál, hanem aktív szereplőként alakítja a résztvevők élményeit és személyes történeteit. Az építészet így nem csupán tárgyak összessége, hanem hordozóvá válik, a közösségi élmény szerves részévé.
Projekt: Árnyasvár – Legéndi gyerektábor
Név: nyári konyha, szoknya és szaletli
Helyszín: 2619 Legénd, Kossuth Lajos utca 13.
Tervezés éve: 2018–2020
Befejezés éve: 2020
Építmények bruttó szintterülete: 292 m2
Stáblista
Építészet: Bognár Gergely, Dobos Bence László
Munkatárs: Bognár Petra
Építtető: Bajor Zsófi, Greskovits György
Tartószerkezeti tervező: Kovács Olivér (EFERTE Kft.)
Épületgépészet: Lucz Attila (HVArC Mérnök Iroda Kft.)
