Ön szerint merre tart Debrecen építészete, milyen minőségűek a beruházások, mi a város jövőképe az épített környezete vonatkozásában, merre tovább Debrecen? Ön, mint főépítész, mennyiben tud hatást gyakorolni a folyamatokra, mekkora a mozgástere, hogy látja a vidéki nagyvárosi főépítészek helyzetét, a tervtanácsok szerepét, az épített környezettel kapcsolatos helyi társadalmi elvárásokat, mennyiben része helyben a közbeszédnek a város építészeti megjelenése, minősége?
Városunk építészeti karakterét a XX. századtól elsősorban a léptékváltások jellemezték, amely a jelenkorra is igaz. A beavatkozások nemcsak léptékváltást idéznek elő, hanem új környezeti identitásokat hoznak létre, így nemcsak az ’56 utáni építészetből, hanem a jelenkorból is más-más társadalmi folyamatok jönnek létre. Ez mindkét esetben, sőt Debrecen teljes történelmében a város létjogosultságának folyamatos újra értelmezéséből fakad, amely egyben karakteradó tényezőként is felfogható. Az épített környezetben most a legnagyobb jelentőségű környezeti tényezőt az ipar soha nem látott térfoglalása jelenti. A környezetváltozás nemcsak belülről, hanem az éghajlatváltozásban is hatással van a jelenkor társadalmára. Megváltoznak a szokásaink, az éves ciklusban a helyigények, a közlekedési kényszerek új folyamatokat teremtenek.
Városi főépítészként a legfontosabbnak a kommunikációt, a városban élő szereplőkkel történő kapcsolatot tartom. Debrecenben minden ingatlantulajdonos és fejlesztő mozgásban van, nagyon sok az ingatlanjoghoz fűződő változás és bizony a tájékoztatás, az egyes ingatlanok fejleszthetősége minden napra ad feladatot. A mi önkormányzatunk nagyon sokat áldozott azért, hogy az építési jogok hozzáférhetőek legyenek.
A főépítészi feladatokban a városfejlesztési kérdések, a folyamatos tervezés igényével a jelenlét legalább olyan fontos, mint a rendezés és az épített környezet alakítása. A városléptékhez viszont a fejlesztésnek önálló intézményes kerettel kell rendelkeznie. Ebben a városnak van hagyománya. Az elmúlt években nagyobb hangsúlyt kapott a városi zöldfelületi rendszer fejlesztése, fenntartása. A főkertészi feladatok, önálló Osztály és fenntartó szervezet mellett zöldfelület fejlesztési célok is megjelentek a várostestben.
A tervtanácsi feladatok és az épített környezet alakításában a helyi szakmagyakorlók és Debrecen esetében is jellemzően a nagyobb projekteket irányító tervezőszervezetekkel történő kapcsolattartás is egyre szűkülő időkeretben érvényesíthető.
Azonban jelentős lépések történtek a város történeti karakterének megőrzésére, bizonyos mértékben a védelem társadalmasítása terén is. Az épített környezeti kultúránk a magántulajdon felelős viselkedése még sok feladatot fog jelenteni az épített és természeti környezet védelme terén, de vannak biztató jelek egyes társadalmi csoportokban, egyes városi terekben. Ehhez az építészeti társadalomnak is jelentős lépéseket kell tennie. Ezért – minden ellentétes felhang ellenére – a jogalkotásban történt bátor lépések a normativitási szabályok irányából a tervezői átgondoltság felé terelték a tervezést. A helyi társadalom érdeke itt tud felmutathatóan érvényesülni, itt tud az építész és tájépítész szakma érvényesen irányító szerepbe kerülni. Várakozással tekintek a százas törvény hatásaira.
A helyi társadalmi kijelentések még magukon hordozzák az épített környezettel szembeni sajátos – örökölt – negatív viszonyulásukat. Ez a megnyilvánulás több új épület esetében már át tudott fordulni. Fontos, hogy a helyi társadalom otthonosságtudata felé forduljon ez a viselkedés, nem a kívülállóság irányába.
A város közterületeire a forgalom növekedése szintén rányomta a bélyegét. A forgalom szervezés jelentős fejlődés kapujában áll, de emellett felerősödött az ezredforduló óta a forgalom elől elzárt területek kiterjesztésének igénye. A szupertömbök elszigetelten, de új, nagy területigényű fejlesztésekben is megjelennek.
Amit feladatként látok az az, hogy a közelmúlt épített környezetének praktikuma nagyobb elfogadást kapjon, a lakásfejlesztések a helyi közösségek kialakulását generálják és minőségi épülethasználat, közterületi értékek jelenjenek meg. A helyi szakma jelentős átalakuláson megy keresztül, a generációváltással várhatóan jobb minőség felé fordul a városi környezet alakítása. A helyi és a Debrecenbe tervező szakmai jelenlét együttesen ezt a feladatot a társadalmi reakciók alapján jól reflektálja.
Gábor István
Debrecen MJV főépítésze
